Hol is kezdjem? Kavarognak a gondolatok. Az elején? De hol az eleje? A mai nappal? De akkor mi lesz a 16 évvel? Na jó, kezdjük a közepén, aztán majd alakul…
Az úgy kezdődött , hogy álmomban egy kisbaba ült a karomban, akinek épp valami babakaját főztem. Aztán felriadtam, és még félálomban arra gondoltam, milyen rendes gyerek, alszik, nem ébreszt fel éjszaka. Jobban belegondolva azonban…Hová is tettük azt a gyereket? Én itt vagyok, J. mellettem szuszog…de hol a kisbaba? Aztán persze jött a felismerés: álomdtam az egész baba témát.
Aznap meg voltam kergülve. Csak a baba járt az eszemben, belelestem minden babakocsiba, előszedtem egy csomó felejthetetlen pillanatot, amiből van bőven-mert itt jön ám a 16 év-, egy ekkora kamaszom csücsül a szívem közepén.
Az egész délelőttöm idilli rózsaszín felhőben úszva telt, amikor délután vásárlás közben, megláttam egy kislányt, aki eltorzult arccal a földön fekve üvöltött, még kétségbeesett arcú anyukája rákvörösen próbálta felcibálni. Eredménytelenül.
Hoppá szólalt meg a gonosz kis ördög a lelkemben, hát ezt akarod édes?
Hisztiző gyereket a boltban, zombi üzemmódot, minden átvirrasztott éjszaka után, szívbajt mikor leesik, beüti,elvágja, nulla magánéletet, játék hegyeket a nappalidba? Soroltam végeláthatatlanul.
Aztán este, ahogy a vacsorát főztem, megjelent őkamaszsága, és J.-t magával ráncigálta, mert egy rettenetesenfontos képet kellett megmutatnia számítógépén. És hallgattam a kiszürődő hangokat, a kedves, érdeklődő szavakat, a türelemes figyelmet, amit J. mutatott, pedig borzasztó készen kapta a Barnaszeműt, és akkor arra gondoltam, vele talán mégis…Együtt.
Szóval a vágy megvan. És a nagy elhatározás. Most jön a többi. Mikor? Hogyan? És vajon ő is akarja-e?
Hamarosan kiderül 🙂
Kommentek