A mi Valentinunk

Mi is lehetne ma más a téma….

De előbb még sok más, mert napok óta nem volt 10 percem írni, pedig gondolat az lenne, de az idő, mint írtam, az egy mocsok jószág. Rohan, én meg rohanok utána. 🙂

Kezdjük talán ott, hogy a hétvége egy részét a ” nyugalom szigetén” töltöttük.

Na ne gondolj semmi exkluzívra, J. lakását szoktam így becézni 🙂 Mert anno a vasárnapokat mindig nála töltöttem. De ahhoz nekem péntek-szombaton, takarítani kellett, családi ügyeket lerendezni, Barnaszeműt kajával, sütivel ellátni, megtanulni a leckét, és magamból nőcit faragni, mire indulok.

Vagyis volt pörgés, de ezt már megszoktam 🙂

Aztán megérkeztem J.-hez, és onnan….semmi telefon, semmi főzés, takarítás, rohanás, csak ő, meg a kényeztetős szeretete. Olyan jókat szundítottam nála délutánonként, hogy ihaj. Nyugi volt, béke, és ráérős kettesben töltött délután.

Szóval akkor kezdtem el a “nyugalom szigeteként” becézni a lakását.

És most, hogy már együtt élünk, megtartottuk afféle kuckónak. Menekülés a mindennapokból 🙂

Ne gondolj nagy dolgokra. Egy kis piacozás, sétálgatás, vásárlás. Lustálkodós reggel. De olyan jó tud lenni.

A szombat délelőtt vásárlással telt.

Andalogtunk az üzletek között, és akkor egyszer csak szembe jött egy bababolt.

Olyan ruhákkal, hogy hűha azanyját. Rózsaszín kis kabátka hófehér prémmel díszítve, (árakat nem néztünk 🙂 ) kis kockás rakott szoknya, miniszmoking, fehér csipketopánka.

B. vagyis én, beájult. Juj, ez is ez is ez is.

Vigyorogva bújtam  J.-hez, és a fülébe súgtam: Még ma nekifogunk a babaprojektnek, jó? 🙂

Aztán nem telt bele tíz perc, a következő üzletben ahogy beléptünk, apuka épp az egyik pénzbedobós, ringatózós izéből próbálta kihalászni kb. éveske magzatát, aki lila fejjel üvöltött teljesen jogos felháborodásában.

Még mindig mehet a gyerekdolog?-fordultam J.-hez ártatlannak tettetett képpel.

J. nem esett kétségbe: Én majd ilyenkor mindig odébb állok kicsit ! -nevetett rám.

Akkor ezt megbeszéltük 🙂

A Valentin nap pedig holnap lesz ám. Ezt csak a beavatottak tudják. Mert titok.

Merthogy J. főnöke bojkottálta a mai napunk, nem engedte el szabadságra. Pedig megbeszéltük még az első közösnél, ( ami tavaly volt, hihi 🙂 ) hogy ezt a napot együtt fogjuk tölteni minden évben.

Igen, én is olvasom ám a fanyalgókat. Hogy mesterséges ünnep, meg a pénzről szól, meg hogy nem csak ezen a napon kell szeretni….

Jogos. De tedd a szívedre a kezed. A mindennapi rohanásban, a napi teendők mellett, te tudsz annyi idő szánni a szerelemedre, amennyit szeretnél?

El tudtok menni moziba, sétálni?

Szóval mi megbeszéltük, hogy semmi szívecskés bizbasz, meg bögre, meg rózsa ,meg csoki, ( csoki az úgyis lesz, mert tudja hogy nagyonnagyon…. 🙂 ), ezt a napot együtt töltjük, és inkább ezzel ajándékozzuk meg egymást.

Tavaly a Tropicariumban voltunk, és mivel kézen fogva érkeztünk, csak egy belépőt kellett fizetni:) Aztán kaptunk ingyen kávét meg sütit, ha a szerelmesek asztalánál fogyasztjuk el, és estére három szál rózsával is gazdagabbak lettünk, amit az utcán osztogattak szerelmes csókért cserébe 🙂

És nevettünk sokat, meg együtt voltunk, és tök jó volt az egész.

Holnap is ez a terv, reggel leszállítjuk Baranszeműt, mert síelni megy. Ó jó ég, hétfőn ezzel állított haza, lehet menni a sulitól, adnak lécet, meg bakancsot, és oktató is lesz. Merthogy Barnaszemű még a büdös életben nem síelt.

Erős a gyanúm, csaj van a dologban, mert J. néha ugyanazzal a busszal közlekedik mint ő, és valami fekete hajú tünemény feszít az én kamaszom mellett az ülésen.

Úgyhogy most síel.

Mi pedig Valentinozunk 🙂

A program még nincs meg, majd este körülnézünk a neten, de ma reggel már felvetődtek holmi: Akkor holnap maradjunk egész nap ágyba -ötletek is 🙂