Szombaton jöttek öcsiék anyuhoz vendégségbe, sógornőm ma tölti a 30.-at, (azé ez piszkosulajlasul durva, milyen szemtelenül fiatal 🙂 ), hát mi is hivatalosak voltunk ebédre. Anyu csak annyit kért, süssek valami sütit, mert arra már nem lesz ideje.
Ok akkor legyen valami diós, mert egy nagy befőttesüvegnyi pucolt diót kaptam a nagynénémtől a héten. Lassan meg is született a döntés: Mágnás diós pite.
Megkerestem a receptet a neten, és nagy elánnal belevágtam.
Alapjáraton imádok sütni, és általában minden hétvégén sütök is valamit, mert kamaszom gyakran hajlamos az azonnali éhhalálra sajnos, és ilyenkor életmentő tud lenni néminemű sütemény.
Már a tészta nem volt szimpatikus, lehet én kapkodtam el, lehet a liszt nem volt megfelelő, de nem a megszokott selymes állagot hozta, a linzer jellegű dolog. Na azért még beleimádkoztam a tepsibe, lekvár rá, és jöhetett a diós hab.
Ízre isteni, (J. viszont nem ért ám a sütéshez, mert szerinte túl sok krém maradt a tálban, pedig nemis. Pont egy percig tartott kinyalogatni 🙂 ), irány a sütő.
Hab gusztán megbarnult, sütőből ki, ablakpárkányra kitenni hűlni.
Közben telt az idő, lassan indulni kellett, nekifogtam a szeletelésnek, és az addig szolidnak tűnő hab, ekkor teljesen megbolondult.
Folyt. Lefelé a tésztáról.
Kapja be.
Természetesen letörtem mint a bili füle, itt baszkurálok reggel óta, pikk pakk össze szoktam ütni válogatott csodákat, most meg állítsak oda ezzel a rondasággal??!!!
Úgy konkrétan vágtam volna ki a fenébe, és bőgtem volna egy sort, mint egy gyerek.
De azé moderáltam magam, csak elvonultam a szobába, bőgés közeli állapot kiküszöbölése céljából.
J. persze vette hogy gond van, utánam jött, és valami olyan kedves, becézgető szeretettel ölelt körül, elbohóckodva a dolgokat, hogy két perc múlva már csak azt vettem észre, hogy önfeledten nevetek, tiszta szívből.
Megegyeztünk, hogy ez nem mágnás diós pite ám, hanem folyós diós 🙂
Annak viszont egyenesen tökéletes. 🙂
Azt azért hozzá kell tennem, hogy a tányér sütemény kb. percek alatt elfogyott, a gyerekek két pofára ették, és sógornőm reklamált, hogy neki nem maradt a végén 🙂
A recept szigorúan titkos. Úgyhogy ne is akard megtudni 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: