Olyan hülye érzés, hogy bár vágyom egy kisbabára, és minden vágyam hogy végre belevághassunk a dologba, elmegyek fogamzásgátlót íratni.
Most jön az a bizonyos egy hét szünet, és nekem folyton az jár az eszembe, hogy mi lenne ha nem is kezdeném újra?
37 éves leszek hónapon belül, nem várhatok-várhatunk olyan sokáig már.
És erre tegnap éjjel beparáztam.
Lehet álmodtam valami hülyeséget, nem tudom, de feküdtem a sötétben, és egyszerűen rettegtem a gondolattól hogy mi lesz ha valami baj történik. Mi lesz ha a testem 16 év alatt már túlságosan leépült? Ha már képtelen leszek végigcsinálni egy 14 órás vajúdást.
És ha elvérzek? Az elsőnél is necces volt a helyzet, doki ideges volt rendesen.
Ne gondold hogy magamat féltettem. Barnaszeműt. A 16 évest. És J.-t.
Talán túlságosan kerek most minden. Túl rózsaszín. És féltem nagyon ezt a rózsaszín kis álomvilágot magam körül.
Jó, próbáltam meggyőzni magam, baba nélkül is fejemre eshet egy virágcserép holnap, jöhet egy részeg autós, garancia nincs semmire.
De most olyan jól jönne egy garancialevél.
Kedves B!
Rendben lesz minden. Ne parázz.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: