Azért egy dologra jó volt ám az én hétfői kinyúvadásom. Elkezdtem törni a fejemet rajta, kell-e nekem szednem tovább azt a dög tablettát…
Jó, köze nem volt sok a dologhoz, de elolvastam utána egy cikket, amiben a tabletta és trombózis összefüggéseit taglalják, és rá kellett jönnöm, hogy lazán hozom az összes kockázati tényezőt.
És egyébként is. 1 hónap és 37 leszek.
Mire felkészülünk, mire összejön, már vészesen 38 felé tartok majd, esetleg el is múlok, ami hozza azt is magával, hogy kamaszom viszont 17. J. pedig 46. Szegény gyerek, csupa aggastyánnal lesz körülvéve 🙂
És egyébként is. Legalább tizenéve várok arra, hogy végre újra anyuka lehessek.
És akkor egyszer csak kimondtam: Befejeztem a dolgot. Nem kezdem el pénteken. Jöjjön aminek jönnie kell. 🙂
A következő lépés természetesen az volt, illene beavatni a dologba az érintettet is. J.-t.
Hogy én milyen baromi nyúl voltam, te jó ég.
Pedig annó pár hónappal ezelőtt, amikor szóba került a dolog, azt mondta, akkor jön a baba amikor én szeretném.
Erre itt sompolyogtam 2 napja.
Kerestem az alkalmat, hogyhátizé…mit szólna ha.
Tegnap már végképp úgy döntöttem, sarkamra állok, mert hát lehetetlen amit művelek, J. nem az ördög, ráadásul nem is fog nagyon ellenkezni szerintem 🙂
Terveztem az agyamban hogy fogom elővezetni a témát, természetesen abszolute romantikusan, nyugodt körülmények között, összebújva.
Ahhha.
Ma reggel ültem a lecsukott wcn, J. meg a kád szélén, cigiztünk, és akkor kiböktem a dolgot. 🙂 🙂
Nesze neked romantika 🙂
Jóó, de ez az ő hibája is ám, mert este azt mondta, megnézi a híradót, én meg gondoltam utána má tényleg előveszem a témát, erre nem beszundított? De. Hát na.
Viszont a mosoly amit kaptam, az öröm ami a szemében csillogott, az azért erősen emelte az eset romantikus faktorát 🙂
Van egy kicsi közös titkunk.
Ami egyszer mindent megváltoztat majd. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: