Telemarketing. Mindenki ismeri a szót, és szerintem a legtöbbünknek a háta enyhén viszketni kezd a szó hallatán. Sokszor töröm a fejem rajta, vajon milyen szintű pozitív rátával dolgozhatnak az erre hivatottak, és vajon hány hívásból, mennyi lesz igazán jövedelmező. Azt kell gondolnom, hogy több mint amennyit én elsőre gondolnék, hiszen akkor nem virágozna eme kereskedelmi mód.
Viszont ismerőseim körében kb egy ember sincsen, aki valaha valamit is rendelt/kért/meglátogatott volna.
De lehet csak én lakom/élek rossz helyen, közegben.
Azt nem mondom, hogy én a büdös életben sosem vállalnék ilyen munkát, mert az élet igenis hozhat olyan helyzetet, amikor még ez is jobb mint a semmi, viszont nem hinném hogy valaki is úgy indul neki az útnak, hogy igen, én telemarketinges szeretnék lenni.
Már eleve ez a dolog is viszolygást kelt bennem, hogy VALAKIK kihasználják azt, hogy egy csomó embernek nincs munkája, és belekényszerítik őket olyan szituk tömkelegébe, amikor nem éppen ő a szíve csücske az éppen telefonon felhívottaknak.
Bár lehet csak én reagálom túl, másnak ez csak egyszerűen munka, semmi faxni, ha elküld a hívott fél az anyámba, lerázom magamról mint kutya a vizet.
Évekkel ezelőtt, amikor divatba jött ez a telefonon felhívogatós forma, persze az elején én is türelmesen végighallgattam a mondandóját, majd udvariasan megköszöntem a dolgot, és nemet mondtam. Aztán az is előfordult, hogy el tudtak csalni különféle bemutatókra, ahol végigücsörögtem x órát, szintén nem vásárolva semmit, hiszen sosem voltam úgy eleresztve anyagilag, hogy ne számított volna x ezer forint.
Aztán lassan meguntam a dolgot.
Az én szűkösre szabott időmet rabolja, az én életembe tolakodik bele, ha akarom, ha nem. És én NEM akarom.
Attól kezdve már a bemutatkozáskor rövidre zártam a témát, udvariasan közöltem, ez engem nem érdekel, és slusszpassz.
Később viszont ez is kezdett unalmassá válni, és akkor szép, nem szép…..de elkezdtem baromkodni.
Ha itthon hívtak, én sosem voltam én, hanem a takarítónőtől, a babysitterig mindenki. Én éppen külföldön/nászúton/börtönben ( na jó ott nem, csak viccelek 😀 ) tartózkodtam.
Tegnap délután a csúcsforgalom közepén megszólalt a mobilom, az amit csak J. ismer, mert tőle kaptam a kártyát, és csak ő ismeri a számot is.
(Egyértelművé téve, hogy a mobilszolgáltató kiadja az ügyfél adatait, hiszen ez a telefonszám sehol nincs beregisztrálva, és mindig őt keresik rajta, mivel ő vásárolta anno, de akkor nekem adta, én viszont ezt a számot nem használom, kizárólag azért van, hogy ő keressen rajta)
Megörültem neki, hogy ő hív, de csalódottságomra, egy ismeretlen női hang kezdett mondókájába, a szokásos módon, de legalább neki eszébe jutott, hogy megkérdezze, alkalmas-e az időpont.
Alkalmatlanabb időpontot, nehezebb lett volna találnia, így elköszönt, hogy később hív.
Szerencsére eddig még nem jutottam eszébe 🙂
A legpofátlanabbra viszont akkor vettem a figurát, amikor egy tel.szám megcsörgette a mobilomat, de kb 10 másodpercig. Bizonyára sokan ismeritek a sztorit, megcsörget, azonban még mielőtt fel tudnád venni, bontja is a vonalat, hívd vissza te.
Nem szeretem elkapkodni a dolgokat, beütöttem a neten a google-be a kérdéses telefonszámot, és máris olvashattam a történeteket, hogy mikor visszahívod, még jól megpróbálnak rád is sózni valamit.
Ezek után félóránként küldtem nekik visszahívós sms-t, kb. 10 darabot, de sajnos azóta se hívtak többet 😀
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: