OLYAN pillanatok

Ugye neked is vannak, olyan pillanatok? Amikor csak úgy állsz, (vagy ülsz, vagy fekszel) csendesen, és nézel, és mégis, egy perc alatt szépen a lelkedbe rajzolódik minden kis részlet, hogy elraktározhasd, és elővehesd  újra, ínségesebb időkben.

Mert tegnap csak ültem az autóban, és ők ketten, apu meg Barnaszemű csak álltak egymás mellett, és kisfiúsan vigyorgott mind a kettő, és olyan egyformák voltak, és annyira imádtam abban a percben mindkettőt, hogy legszívesebben megállítottam volna az időt, hogy még, még egy kicsit hagy élvezhessem a pillanatot.

Ilyenkor nagyon szeretem a sorsot, hogy alig 21 évesen megszültem kamaszt, mert mostanában sokat érzem az, a szüleimnek kell egy majdnem felnőtt unoka.

Ahogy nagyon remélem azt is, a sors ad még nekünk elég időt ahhoz, hogy láthassák felnőni azt is majd, aki még csak a gondolataimban létezik.

Annyira szerettem tegnap apukámat abban a percben, ( persze, mindig és minden pillanatban, főleg mert én iszonyatosan de nagyon apás kislány vagyok 😀 ) hogy legszívesebben azonnal összepuszilgattam volna a fejét.

És eszembe jutott egy régi történet, ami talán megalapozta szüntelen szerelemem apukám felé.

Elég korán, alig 3 évesen már nem kellett pelenkát adni rám éjszaka, felkeltem és kimentem magamtól. Eleinte. Aztán eltelt 2-3 hónap, és én egyik napról a másikra, bepisiltem éjjel. Rendszeresen.

Apu megorrolta hogy gond lehet, elővette kettes számú lánygyermekét, miért is nem hajlandó kimenni éjszaka.

Mert farkasok jönnek elő a wc tartályból!- hangzott a felettébb komoly érv.

Ami mellett nem volt helye kétkedésnek.

Apu akkor levonult a műhelyébe, és este egy csodálatos szerkezettel állított haza.

Valódi varázsbotot hozott rettegő magzatának.

A csodás botot ha megszorítottam, egy apró kis fény gyúlt a végén, garantáltan azonnal eltüntetve mindennemű farkast, aki csak előmerészkedik.

Hónapokig jártam ki aztán megnyugodva éjjel, a bot társaságában wc-re, ami az ágyam mellé volt támasztva, és ha elfogott a félsz, csak megszorítottam, és biztonságban éreztem magam.

És így lett egy egyszerű bodzavesszőből, néminemű vezeték, egy ceruzaelem, és egy kis égő társaságában, a szeretet erejével, egy igazi varázslat.