Avagy hogyan kell éjnek évadján krosnyogni a munkahely körül, és aztán jót röhögni….
Na de csak szép sorjában. Tudni kell hogy én anyukám üzletében dolgozom, vagyis családon belül, és ez az üzlet kb 200 méterre található a lakásunktól. Konkrétan az ablakból lelátok az udvarra.
Szombat éjjel ott ragadtam a tv előtt, Üvöltő szelek…..kb már ötödszörre, de nekem azért végig kellett néznem, mert hát, csajos film meg minden.
Csajos film, tehát J. kb a felénél bealudt 🙂
Majdnem éjjel 1 volt már mire vége lett, tv lekapcs, aztán rövid mocorgás, a legkényelmesebb testhelyzet felvétele érdekében, J. valamely kilógó testrészét is meg kell keresni, ( nem, nem AZT, te kis huncut, bár egyszer gyanútlanul odanyúltam reggel, azt hittem a keze 😀 )odasimulás céljából, aztán elégedett sóhaj, aludjunk.
Hogy aztán 10 perc múlva egyszerre üljünk fel az ágyban, szól a riasztó! Az üzleté? Tanakodás. Azt hiszem, igen.
Melegítő elő, papucs keres, gyerünk.
Hozzá kell tennem, én betörőre nem is gyanakodtam, az üzlettel szemben, elég élénk forgalmat lebonyolító szórakozóhely van, szombat lévén, a házig hallatszott az “élet”. Inkább arra gyanakodtam, valaki nekidőlt az ajtónak esetleg, vagy betörtek egy ablakot, esetleg bent esett le valami tárgy a polcról…
Szóval átszáguldottunk az udvaron, riasztó üvölt, mint az állat, bár igazából ez senkit nem nagyon zavart 🙂
Körülnéztünk kint, semmi, körülnéztünk bent, semmi. Közben J. felkapcsolta a villanyt, hogy még akkor az első ajtót megnézem, aztán ha semmi, akkor megyünk haza, és rejtély marad, miért is fújt riadót a rendszer.
És akkor…
J. meglátott egy fehér farkat.
Egy macska!- állapította meg tárgyilagosan.
Mi???-néztem én értelmesen.
-Itt egy macska-vigyorodott el.
Akkor már hallottam is egy halvány : Nyaú-t.
Ciccc.cicc- szólaltam meg, mire békésen előkocogott a polcok alól, a szomszéd hófehér macskája.
Hagyta magát karba venni, aztán elégedetten dorombolni kezdett.
Az első döbbenet után, iszonyatosan röhögni kezdtünk.
Anyám alapból nem lelkesedik a macskákért, de minden kétséget kizáróan ő engedte be valahogyan, vagy legalábbis a macsek besurrant, még ő a kertben bóklászott, és nyitva hagyta a hátsó ajtót.
Aztán meglapult, és anyu pedig szépen bezárta őt este.
A riasztó pedig úgy van beállítva, hogy az esetleges egerek miatt, pl a padlónál nem érzékel, de kb 30-40 cm-re már igen. Szegény cicus pedig a kiutat keresve, akkor mászhatott fel olyan magasságba, ahol már érzékelte őt a riasztó.
A cicát aztán kitessékeltük, és jó kis vihogások között, hazaballagtunk.
Én pedig alig vártam a reggelt, hogy anyámnak elmesélhessem hogy betörőt fogtunk az éjjel 🙂
Aztán az van még, hogy a hétvégén eldőlt az, ami már hetek óta téma volt, és érlelődött: Költözünk.
Lassan de biztosan kinőjük a lakást, még baba nélkül is, és Barnaszemű is régóta rágja a fülemet, hogy külön szobát szeretne. Most két szobánk van, a kicsiben mi tanyázunk, ő pedig a nagyobbat birtokolja, ami nappaliként is szolgál. ( Mondjuk hozzánk sac per kb évente kétszer jönnek vendégek, de neki ez is sok 🙂 )
Szóval ma meghirdetem a mi kis kuckónkat, és aztán ha sikerül eladni…Barnaszemű végre megkapja a hőn áhított szobáját. 🙂
Na meg hát azért csak ne unatkozzak már….
😀
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: