Megmaradok…

Mivel már egész jól sikerül elvetemülten komolytalannak lenni, nagy sóhajjal vettem tudomásul, hogy talán megmaradok 🙂

A helyzet az, hogy a csütörtöki MR óra, ahol egy szééép sérvet diagnosztizáltak a nyaki 7. csigolya mellett, kicsit jobban vagyok na. Mondogatom is mindenkinek, hogy úgy látszik a diagnózis hiányzott a beteg lelkemnek, mondjuk én már az első pillanattól száz százalékra tudtam, hogy sérvem van, a tünetek alapján.

Szóval az úgy kezdődött, hogy fél 6-ra volt időpontunk.

Időben indultunk, bekalkuláltuk a csúcsforgalmat is, előbb is értünk oda, mint kellett volna. A váró mondjuk tele volt, de akkor még optimistán azt gondoltam, a többiek mind CT-re várnak.

Előttem egy nénike csekkolt a betegfelvételen, a nővérke elővett egy űrlapot, és alaposan kikérdezgette a sötét múltjáról. ( Csak vicceltem, a vizsgálathoz szükséges adatok kellettek.)

Hallgattam a kérdéseket, és egyszer csak meghallottam a gyerekkorom óta jogosan gyűlölt, felnőttként pedig egyszerűen törölt fájlként kezelt mondatot: Súlya?

Szerintem nincs ember a földön, aki nálam jobban utálja ezt a kérdést, és ez hidd el, teljesen független attól, hogy épp mennyi is a valódi számadat.

Annyi megalázó emlék, bántás fűződik nekem ehhez, ( egyszer majd megírom a történetet, csak elég nehéz) hogy felnőtt koromra, mire önálló akarttal rendelkezhettem, egyszerűen nem vagyok hajlandó a kérdésről tudomást venni.

Már épp azon gondolkodtam, hogy vajon rossz néven veszi-e a nővérke, ha közlöm vele, hogy erre a kérdésre, nem állnak rendelkezésemre információk, mikor mosolyogva a kezembe nyomta az űrlapot, hogy szerinte  menni fog egyedül is.

Vigyorogva ültem neki kitölteni a kitölteni valót, gyorsan beírtam a számadatot, (  5 kilót persze letagadtam, hehe ) majd szigorúan lefelé fordítva gyorsan visszaadtam a papírt, és elégedett sóhajjal vettem tudomásul, ahogy eltűnt az adminisztráció feneketlen bugyrába….

Alig ültünk le, szóba elegyedtünk a mellettünk ülő nénikével és bácsikával, úgyhogy egy pillanat alatt ki is derült, hogy ők a FÉL NÉGYES páciensek.

Akkor azért már kezdett derengeni, hogy talán kicsit csúszik a dolog.

Végül fél nyolc után kerültem sorra, addig elbohóckodtunk J.-vel.

Végre bekerültem, tök büszke voltam magamra, mert eleve úgy mentem, hogy minden ékszert levettem, mert olvastam a honlapon, hogy a mágneses tér miatt, nem lehet fémet viselni.

Na igen, csupáncsak a hajamat kordában tartó tizenpár darab hullámcsattról feledkezem el, a nagy lelkesedésben 😀

Kicsit nézek is nagy szemekkel a váróban, hogy belibbentem egy csinos konttyal, aztán röpke 20 perc múlva százfelé álló fürtökkel, enyhén kócosan keveredtem elő. Ennyire durva lenne a vizsgálat? 🙂

Bácsika előttem méltatlankodva jött vissza, hogy a gépet kezelő fickó, rámordult az elején, mikor felfeküdt az ágyra, hogy húzza már össze magát.

Kerek szemekkel végignéztem a bácsikán, aki legalább 10 centivel, és kb ugyanennyi kilóval kevesebb volt nálam, majd suttogva, röhögést visszafojtva közöltem J.-vel, hogy lehet én már 5 perc múlva itt leszek, mert ha bácsika lelógott a keretről, akkor én be se férek az biztos…

Persze, tudom hogy eltúloztam kicsit, hiszen tisztában vagyok azzal hogy nálam sokkal nagyobb darab emberek is jelentkeztek már vizsgálatra, és valószínűleg eleve úgy terveznek meg egy ilyen gépet, hogy azért az extrém esetek is bele legyenek kalkulálva, de hát istenem. 🙂

Mi lenne- fejtettem ki J.-nek, -ha bemennék és mondanám a pasasnak, hogy nekem úgyis csak a nyakamról kell felvétel, semmi fakszni, bedugom a fejem és kész!

Persze lazán elfértem, még kényelmesnek is mondható volt az ágy, és nem is kellett rám szólni hogy húzzam össze magam. Megy ez, gyerekek 🙂

Végül este 9 után már a lelet is a kezemben volt, amit itthon gyorsan ki is elemeztem. ( CD-n kaptuk)

A felvételeken jól látszik a puklim, én mégis a fejemben látható világosszürke izére böktem, és vidáman közöltem J.-vel, hogy nagy megkönnyebbülés számomra, hogy a kérdéses helyen nem üres teret találtak.

Van agyam!- örömködtem, J. pedig megadóan rogyott mellém az ágyra.

Kicsim te nagyon lökött vagy!