Nagyon szerettem volna valami jót írni, valami kis csodát remélni, de úgy néz ki, egyelőre még várat magára. A hőmérsékletem még magasan, és már a 35. napnál tartok, de pecsételek, vagyis nemsokára elszáll a remény.
Nagyon nehezen éltem meg az első pillanatokat, a negatív tesztet, és a pecsételést.
Most már kicsit túl tettem magam rajta, és közben arra is rájöttem, hogy nem szabad ennyire akarnom, ennyire mindent e köré építenem, mert magamat is eszem miatta, és J. -t is megviseli.
Úgyhogy ünnepélyesen megígértem J.-nek hogy befejeztem a neten összevissza olvasást, és az olvasottak követését.
Egyedül a hőmérőzés marad, mert megnyugtat cseppet, ha látom, a testem működik. ( Mondjuk azé elmegy már a jó fenébe, 28.nap után harmincakárhány, hát tervezz te valamit ilyen körülmények között 🙂 )
Várom nagyon a tavaszt már, mert most ez a hideg, ködös, reménytelen idő sem tesz jót a lelkemnek. Ha kisüt a nap akkor valahogy úgy érzem, minden sikerülhet majd 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: