Múltidéző

Még akkor szedtem elő az egyik régi naplómat, amikor késett a havonta érkező, és mivel 17 év távlatából már nem emlékeztem pontosan az első jelekre, gondoltam, hátha leírtam pár dolgot.

Aztán benne ragadtam.

14 éves koromtól, 30 éves koromig írtam a napjaimat. Volt két év, a házasságom utolsó 2 éve, amit eddig sosem volt erőm végigolvasni.

Most olvasom, azt nem mondom hogy túlságosan felvillanyoz…de most valamiért úgy érzem, olvasnom kell. Talán most jött el az ideje annak, hogy szembenézzek azzal, ami akkor történt velem. Nem túl jó érzés, fel is kavar alaposan, mert hidd el, nem túlzok, ha a pokoli jelzőt használom az utolsó pár hónapra.

Amit viszont el kell hogy ismerjek, az az, hogy évekig úgy gondoltam, az, hogy ennek a házasságnak vége lett, teljes egészében az exem hibája, de most azért mostani fejjel már látom,  én is elkövettem egy két hibát.

Azt nem mondom hogy ez mentesíti őt az alól amiket  elkövetett, de mindenképpen érdekes érzés, hogy most már én is máshogyan tennék pár dolgot. De talán pont ezért történik meg az emberrel, az ami, hogy tanuljon belőle, hogy ezáltal is formálódjon.

Ami persze örök, az az akkor még teljesen új, határtalan szeretet érzés, amit Barnaszemű iránt éreztem. Oldalak szólnak csak róla, egy csomó kedves kis emlék előjön, haláli dumái, amin most újra jókat nevetek. Olyan jó, hogy akkor leírtam ezeket 🙂

Ha múlt akkor legyen alapos, mondá az élet.

Tegnap betoppant a munkahelyemre, életem későbbi lapjainak egyik meghatározó szereplője.

Lassan 10 éves ismeretség már, és nagyon szeretem benne azt, hogy vele sikerült a kapcsolat vége után, a barátságot, egy nagyon kedves, hülyéskedős barátságot, megtartani.

Kb fél évente összefutunk, beszélünk kb fél órát, de mindig ugyanolyan örömmel, vigyorogva tesszük.

Most sem volt ez másképp.

Épp nagyban dumálunk a kocsija mellett, amikor látom ám, hogy anyám kint áll az ajtó előtt, és összehúzott szemekkel kémlel középső gyermeke után 🙂

Félti J.-t na. 🙂

Pedig semmi oka rá. J. számomra minden, és annyira kitölti a kis hülye lelkem minden egyes centiméterét, hogy ott még halvány árnyéka sem lehet senki másnak. De ez nem zárja ki azt, hogy érdekeljen egy olyan ember hogyléte, aki valamikor az életem része volt.

Viszont ma már az a legfontosabb, hogy este megyek J.-ért a munkahelyére, aztán irány az ő lakása, ott alszunk, és holnap csavargós nap lesz, Valentin nap alkalmából. 🙂

Annyira várom már. Meg vagyok zizzenve teljesen, vigyorgok mint egy kisgyerek, semmi kedvem dolgozni, és szerelmes vagyok nagyon. 🙂 Mert J.-vel minden olyan jó.