Ha már elkezdtem, akkor olvasgatom a régi naplóimat, most pont ott tartok, amikor a házasságom kudarca után, szépen lassan, de újra kiderült az ég. És tudod mit? Nem is hittem volna, milyen erős voltam akkor, és most tök büszke vagyok magamra, így utólag 🙂 Na és a legjobb az egészben, hogy egy csomó olyan sztorit találok Barnaszeműről, amit már el is felejtettem.
Barnaszemű iszonyat elevenke kiskölyök volt, a világ legnagyobb energiagombóca. Sokszor emlegetem mosolyogva, hogy hála neki, nekem gyerek már nem nagyon tud újat mutatni 🙂
Én persze imádtam ezt benne, imádom a mai napig, bár az az igazság, hogy mostanra már azt hiszem megvívta a kis harcait, és megtalálta a helyét a világban, úgyhogy egy igazán kiegyensúlyozott, és remélem boldog felnőttlét felé terelgetem éppen.
Este még végzett a mosógép, előkaptam a naplót, és olvasom…
Szóval a válás után voltam, amikor még nem nagyon éreztem késznek magam egy másik kapcsolatra. Volt ugyan egy kedves férfi, aki körülrajongott (volna), de nekem még nem kellett akkor kapcsolat. Szegény pára hát, beérte annyival, hogy elkísérgetett minket délutánonként, sétálni.
Egy ilyen alkalommal, megfogta a kezemet, és egy apró puszit nyomott rá, mire Barnaszemű felháborodott:
Hééé, ne edd meg az anyámat!
😀
Hangosan felnevettem a fürdőben. Életem lökött kis értelme 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: