Gyorsan írok pár sort, mert a tennivalók úgy elborítanak, hogy még kb 24 óra kellene minden nap 🙂 De….haladunk.
Van már adásvételink, úgyhogy kéremszépen, ha minden jól megy a hitel körül, pár hét, és igazi, hamisíthatatlan családi ház tulajdonosok leszünk 🙂
Addig is lelkesen gazolunk, mert hála a bőséges esőzésnek az elmúlt napokban, egyes gaz gazok, most már majdnem J. nyakáig érnek, holott J. majdnem 190 cm.
J. gumicsizmában kaszál, Barnaszemű fűrészel, gyomlál, talicskázik, ( próbálom neki változatossá tenni a palettát, ne unja már meg az elején 🙂 ) én pedig metszőollóval, és sarlóval esem neki az elburjánzott természetnek.
De hidd el, nagyon élvezzük. A HÁZUNK. A miénk. A CSALÁDUNKÉ.
Ezek számunkra csodálatos érzések. Olyan sokat, olyan régen vártunk rá.
A családra, és mindarra ami vele jár. Hogy közös döntések vannak. Hogy együtt tervezünk, dolgozunk.
Amikor megállunk a ház előtt, az ütött kopott, tiszta rozsda kerítés mellett, és elfog az a hihetetlenül jó érzés, hogy ez itt a miénk, az otthonunk lesz, és ha sok munkával is, de egy igazi kis családi bázist hozunk össze együtt.
És egyre inkább érzem, a baba is megérkezik majd. Csak megvárja még fészket rakunk neki 🙂
Amikor 2 éve karácsony előtt megérkezett az életünkbe az autónk, ( nem, nem mi találtuk, egyszerűen jött, és “jelentkezett”, illetve apukám szólt, hogy megtalálta az új autónkat 🙂 ) akkor J.nek viccesen azt mondtam, a következő karácsonyra házat szeretnék, aztán pedig kisbabát. 🙂
Hát, ha karácsonyra nem is, pár hónap csúszással, csak “jelentkezett” a ház is, ( merthogy a házat sem kerestük, csak böngésztem az egyik aukciós oldalt, mert volt az a nyereményjáték, hogy házat lehetett nyerni, mondom beküldök egyet…és akkor a mi kis házikónk, jött, láttuk, és győzött :).
Már csak egy pipa hiányzik. De hamarosan remélem ő is “jelentkezik” majd. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: