Mindennapok

Lopok fél órát az írásra, de már most tudom, hogy ez miatt el fogok késni…Még jó hogy anyám a főnököm 🙂

Annyi írni való lenne, de az idő…Már nem is írom, mert azt fogjátok mondani, ez a nő mindig rinyál. 🙂 Pedig nem is, csak komolyan nem értem, hogy a jó büdös francba nem elég nekem, soha egy nap, egy napnyi dologra 🙂

Az a baj, hogy mindig MINDENT szeretnék.

Barnaszeműt dédelgetni, J.-t körüldorombolni, a kis üzletet továbbra is profin irányítani, és akkor most ott a ház, amivel kapcsolatban ezer terv zsong a fejemben, mert már a bútorokat szeretném saját kezűleg átfesteni, parkosítok, molyolok a virágaimmal, rámolok, böngészek a neten, “kincsek” után.

A házban tudod mi a legjobb egyébként? Amibe totál beleszerettem az első naptól?

A teregetés.

Ne nevess ki, de tizenéve ebben a kis lakásban lakunk, ahol még egy erkély sincsen, így télen-nyáron a szobában kell ruhát szárítani. Ez miatt természetesen penészedünk, és ócskább időben, lazán kell két nap, mire megszáradnak a göncök. A ruháknak meg, még öblítőt használva sem volt igazán jó illata, olyan kicsit “mű”s.

Vagyis folyamatosan mostam minden este-reggel, hogy ami lejött a szárítóról, az helyett már menjen az új.

Amikor végre megkaptuk a kulcsot, azonnal felcipeltem a szárítót, és elhoztam J. lakásából az övét, úgyhogy két szárítót tudtam telepakolni.

És valami eszméletlen érzés, hogy reggel kiteregetek, és estére már szedem be, frissen, szárazon, és ILLATOSAN, úgyhogy minden egyes pólóba-blúzba-párnahuzatba, boldogan dugom bele az orromat, mert egész más, ami a levegőn, napon szárad.

És a hétvégén így egy csomót ki tudok mosni, el tudom pakolni, úgyhogy hét közben csak egyszer-kétszer kell még kiegészíteni.

Nagyon tetszik ám.

Szomszéd néni viszont orrol egy cseppet, mert szombaton végre “kizártuk”

Ugyanis neki is volt kapu kulcsa, amit az eladók azért hagytak rá, hogy ha valami esetleg adódna, akkor be tudjon menni anno. Na igen ,de közben mi szépen kifizettük már az egész cumót, és elkezdünk kipakolni a házból, mert az eladók ezzel már nem nagyon vesződtek, itt hagytak több tonna limlomot, még a néni iratait is én égettem el, hogy azért mégse a kukába landoljon már.

Szóval szomszéd néni viszont nagyon nem érzékelte a tulajdonos cserét, ugyanúgy otthonosan közlekedett egész álló nap nálunk, ami kezdet már egy kicsit sok lenni, mert tényleg nagyon kedves, meg aranyos, de egyrészt folyton beleszólt, mit hogy kellene tennünk, másrészt folyamatosan a nyomomban volt, ha 4 órát fent voltam, akkor 3,5-et.

Szombaton elkezdtük volna kipakolni az egyik tároló helyiséget, és kidobásra ítélni egy csomó felhalmozott cumót, de bevallom, több mint kellemetlen volt, mindezt úgy tenni, hogy közben szomszéd néni lecsekkol minden egyes darabot, és ellenőrzése alatt tart, mert elég radikális vagyok lomtalanítás kérdésben. Egyrészt ugye van saját háztartásom, jött egy csomó cucc J. lakásából, úgyhogy lehet hogy nagyon szuper a három termosz, de nekünk is van már kettő, és nem, nem hiszem, hogy életünkben még szükség lenne ötre, és nem, nem elég nagy a tároló ahhoz, hogy megtartsuk. Vagyis kidobunk hármat.

Később Barnaszeműnek jött egy haverja, éppen ebédeltek volna, de a nénit még ez sem tántorította el, végig asszisztált, mit is készítettem nekik, a két gyerek pedig eléggé zavarban volt ez miatt.

Na J.-nek itt lett elege, lekapta a kaput, és zárat cserélt….

Szomszéd néni azóta látványos “felénk se nézéssel” “büntet”. Kicsit furdal azért a lelkiismeret, mert nem akartuk megbántani, de ezen túl kellett esni, mert ha most nem zárjuk rövidre a témát, akkor mi fogunk feleslegesen idegeskedni, amikor nem veszi észre magát.

A virágaim tobzódnak, minden este aprólékosan végigkurkászom az összeset, és be kell hogy valljam, metszésből is ötöst érdemlek, mert bár teljesen laikusként estem neki a szőlőnek, és a rózsáknak, teljesen egyéni koncepciót alkalmazva, de lesz egy csomó szőlőnk, és a rózsa is tele van bimbókkal.

Vagy csak örülnek neki, hogy megszabadultak az évek óta felgyülemlett száraz / elburjánzott hajtásoktól. 🙂

Szóval ez az élet Babocsai néni. 😀