Bizony, díjat kaptam, a kedves “Régiségeknek” blogtól, amit nagyon szépen köszönök. Meglepi volt a javából, mert valahogy úgy vagyok vele, hogy írok, ha épp rám jön a kényszer, de mindig meglep, hogy valakit érdekel is amit összehordok 🙂
Szóval ez a díj, a Liebster Award, ami egy vándordíj, és azt hiszem már tudom is, kinek fogom tovább adni.
A kérdések viszont nehezebbek lesznek, úgyhogy addig is, még kigondolom a sajátjaimat, lássuk a nekem feltetteket:)
Ilyennek képzelted-e a felnőtt életedet gyermekkorodban?
Amit már gyerekként is nagyon vágytam, és az életem beteljesülésének tartok / tartottam, az az, hogy édesanya lehetek. Sosem volt ez az egyetlen, és kizárólagos cél az életemben, mégis ha visszagondolok a gyerekkoromra, akkor folyton babáztam, és a kis konyhámban játszottam, a rengeteg babát mindig magam köré gyűjtöttem, és ha pl vihar jött, akkor szorosan öleltem mindegyiket, azt képzelve hogy az anyukájuk vagyok, és vigyázok rájuk. Természetesen sokkal simábbnak, és egyszerűbbnek képzeltem az utamat, férj, három gyerek, egy kis kertes házikó, és boldogan élek, még meg nem halok 🙂
Természetesen az út cseppet sem volt, (és valószínűleg nem is lesz) sima, és egyszerű, tele van hegyekkel-völgyekkel, zsákutcákkal, és kerülőkkel, de azt hiszem, azért azon járok, amit gyerekkoromban megálmodtam.
Ott tartasz-e, ahol lenni szeretnél?
Egyre inkább, IGEN. Az egyetlen még be nem teljesült vágyam, az egy kisbaba, így öregedő fejjel, és akkor tényleg annyira kerek lesz minden, hogy néha félek, talán nem is érdemlem meg ezt az idilli állapotot, ami most körül vesz.
Milyen álmaid/ vágyaid vannak?
Ó hát azt hiszem, aki olvas, az kapásból rá fogja vágni: Kisbaba. Ez most a legnagyobb, legrégebbi vágyam. 17 éves a nagyfiam, és kb 3-4 éves korától szeretnék egy testvérkét. Sajnos a sorsunk nem alakult úgy, hogy eddig valóra váljon, és most még mindig várat magára egy kicsit a csoda, de én nagyon remélem, hogy nemsokára egy kis lelek majd úgy érzi, szeretné, ha én lennék az anyukája.
Aztán persze szeretném őket felnevelni, a kicsit és a nagyot, békében, és szeretetben, ahogy a fiamat neveltem eddig. Ha ezen felül még bármi lehetőséget tartogat az élet, hogy megéljek sok szépet, és jót, az már csak hab lesz a tortán 🙂
Milyennek képzeled az életedet idős korban?
Szeretnék jó sokáig élni 🙂 Méghozzá viszonylag jó egészségben. Van egy 90 éves szomszéd nénim, nekem ő a példaképem, milyennek is szeretném az idős koromat. A napokban repül Görögországba a lányához, aztán hazajön, tesz-vesz a kertecskéjében, strandra jár, az unokákkal, felül a buszra, elruccan vásárolni a szomszéd városba, (hiszen már ingyen utazik).
Szóval jön-megy, jönnek hozzá, a gyerekek-unokák.
Valahogy így. Szeretnék majd sokat kertészkedni, rengeteg virágot nevelni. Természetesen sok unokát szeretnék, és unokák barátait nyüzsögni körülöttem. Végre ráérni a neten talált lakásdekorációs ötletek megvalósítására. Szeretném ha J. ugyanilyen csillogó szemmel nézne rám mint most, és szerelmes lenne belém még mindig. És én is belé természetesen 🙂 És fel merjem még venni a rózsaszínt, és merjem hordani a piros masnis, epres kistáskámat, és ne beszélje belém majd senki, hogy az már nem való nekem 🙂
Köszönöm szépen még egyszer a kérdéseket. Jó volt elgondolkodni rajtuk, mosolygós lett a reggelem.
Ha nem gond, így ahogy van, tovább is adnám őket, a PEREPUTTY blog írójának.
Szóval szeretném, ha ő is a következő kérdésekre válaszolna:
Ilyennek képzelted-e a felnőtt életedet gyermekkorodban?
Ott tartasz-e, ahol lenni szeretnél?
Milyen álmaid/ vágyaid vannak?
Milyennek képzeled az életedet idős korban?
Köszönöm szépen.
Kommentek