Cry baby

Új műfajt honosítottam meg pár hete az életemben, nevezetesen a kocsiban bőgés műfaját.

Hetek óta, ha kocsiba ülök, ( egyelőre még szerencsére csak egyedül) és kicsit is hosszabb időt töltök vezetéssel, garantált a pityergés.

Tegnap kétszer is összejött 🙂

Jó, valahol sejtem én, hogy azért, mert mostanában egész egyszerűen csak vezetés közben van az pár perc, amikor lehetőségem van kicsit magamba nézni, gondolkodni, csak úgy szabadon, tudod, nem a teendőkről, meg a ház körüli dolgokról, meg hogy mit ne felejtsek el, hanem csak úgy, magamról, az érzéseimről.

Az az igazság, hogy bár rettenetesen örülök a házunknak, és naponta álmodozom arról, hogyan fogjuk majd megcsinálni, és berendezi, hogy igazi otthon legyen, azért eddig sem volt az a kifejezett uncsi életünk, és most még a felújítással is haladni kellene.

Közben itt van Barnaszemű aki kamaszsága teljében van, és bár a világ legédesebb, legkiegyensúlyozottabb kamasza, de nagyon oda is kell figyelni rá, hogy ez így is maradjon.

Próbálok persze szerető, odafigyelő, és lehetőleg nem unalmas társa lenni J.-nek, ez mellett vezetni a két háztartást, és a munkámat is maximálisan csinálni, mint eddig.

De néha úgy érzem, ez mind szép és jó, csak szépen lassan a sorok között elveszek ÉN, én a csaj, a nő, az ember.

Na ez most a megoldásra váró történet.

Jaj egyébként a bőgés az nálam nem gáz, mert általában inkább a meghatottságtól, az “elönt egy érzés” történtétől szoktam pityeregni.

Mert tegnap is, jövök a bevásárlásból, és egyszer csak elém fordul Barnaszemű, aki most tanul motorozni, és egy sikeres rutin vizsga után, épp a jövő heti forgalmi vizsgára gyakorol.

És olyan édes, helyes, gyönyörűségesen felnőtt volt azon a motoron, és a kis komoly feje ahogy odaintett, és istenem hogy elszaladt a sok év, mert tegnap még itt szuszogott az ölemben reggel, mert velem aludt…

És ömlöttek a könnyeim, mert a világ legjobb érzése anyukának lenni, átélni vele nap mint nap ezeket az élményeket, hiszen a lelked egy pici darabja az benne van, és te is nevetsz, ha nevet, sírsz ha bántják, félted, óvod, és szereted, és részese vagy az ilyen pillanatoknak.

Azt persze elfelejtettem, hogy tankolnom kell, úgyhogy mire kiértem a benzinkúthoz, szétbőgtem a sminkemet, úgyhogy igazán csodás látvány lehettem. De hát ez legyen a legkevesebb 🙂