Morgolódok

Azt hiszem, nagyon elcsesztem én Barnaszemű nevelését, legalábbis celeb már tuti nem lesz belőle ezen a földön…

Reggeli készülődés közben, J. kapcsolgat a csatornák között, gondoltuk itt az ideje a kb. 2 hónapja, csak és kizárólag Ízőrzőkből álló televíziós repertoárt bővíteni.

Mert hogy mostanában ennyiből áll a TV nézési kapacitásunk, a reggeli kávé mellett ( Hajnali fél 6-kor ) Ízőrzőket nézünk, a M2-őn.

Néha, ha nagyon bírjuk este, akkor egy híradó.

Szóval kapcsolgat, és akkor Édes élet, és Berki Krisztián. Aki valami papírt íratott alá leendő nejével, (ez a múltkor a bemutatóban volt, ha tévesek az infóim, bocs) hogy ok, lesz új kecó, de ő ugyan keresztbe szalmát nem hajlandó tenni.

És a mostani részben épp a halál f*szán arcoskodik, miközben a nő, itthon a kisbabával, meg a barátnőkkel, hurcolkodik.

Hát ez az, amitől az agyvizem felforr.

Hogy nem elég hogy ilyan tapló férfiak léteznek, de bazdki még istenítsük is őket, nők százai nyálazzanak rá a facebookjára, hátha a férfiak ( főleg a most kibontakozóban lévő kamaszkorúak) végképp azt képzelik majd, hogy egy igazi férfinek elég ha pénze van, meg nagy egója, és akkor ő az isten.

Sehol egy őszinte kis simogatás, odabújás, ölelés. Egy önzetlen gesztus.

Néha azé egy jó nagy sallert ki tudnék neki osztani, hogy éééébredj már fel ember, legyél már FÉRFI végre, mert amit most csinálsz az szánalmas, de aztán arra gondolok, hogy felesleges lenne, mert ez az ember menthetetlen.

Hiszen fut a szekér, dől a lé, mit akar ez a kis senki, ez a kis légypiszok itt mucsán? Ezt kell csinyálni ee…

Csak közben itt van az én Barnaszeműm, (és még sok-sok hasonló fiatal férfi és kamasz), aki jóképű, csinos, egészséges értékrenddel, érzelmekkel, aki nem szégyenli hogy még minden reggel megölel, aki rohan elém hogy elvegye a kezemből a nehéz szatyrokat, akivel még kiskamaszként meg lehetett beszélni, hogy a pornófilmben látottaknak köze sincs a valódi szerelmeskedéshez, aki még kézen fogva sétálni szeretne, lenyűgözni, hódítani.

És nem kell…

Kell az ápolatlan hajú, kérdőjel tartású, flegma viselkedésű, aki a “nőm”-ként, vagy “asszony”-ként nyilatkozik a szerelméről, és az összes érzelmi megnyilvánulása kimerül abban, hogy belájkolja élete értelmének posztjait.

De akkor is!

Mi neveljünk férfiakat, jó?