Bár azt ígértem, a következő bejegyzés már a szülésről fog szólni, most mégis halasztok kicsit, mert visszaolvasva az előző bejegyzésemet, bizony jó kis rózsaszín történetet sikerült kihoznom a babavárós sztoriból. Az is volt, hát persze, de azért mi, nem lettünk volna mi, ha minden olyan mint a mesében:)
Hiszen ne felejtsük el, hogy a teherbeesésem előtt cirka 2 hónappal költöztünk álmaink FÉLKÉSZ kertes házába, és bizony ez a ház, pusztán a ténytől, hogy közben bejelentkezett életünk felforgatója, valahogy nem lett hipp-hopp készen.
Folytak tehát a munkálatok tovább, amit tudtam, én is hozzátettem a dologhoz, bár sok minden volt, amit már nem mertem, (meg sok minden amit annyira nem tanácsoltak, de hát hallgat B. a jó szóra? Természetesen nem 🙂 )
A festést, vegyszereket, port, ilyesmit kerültem, de egyébként próbáltam én is hozzátenni valamit a projekthez, mert J. így nélkülem még lassabban haladt szegény…
Persze mondjuk az is lendített volna néha a dolgon, ha nem szarakodik több napot pl. a nappali falának stenciles dekorálásával, de B. olyan de olyan nagyon szerette volna azt a csipkemintát…..
Tavaszra lassan lett nappalink, aminek nagyon örültem ám, kivéve a festékszagot, mert az jajj, brrr, még most is kiráz a hideg tőle. Mondjuk úgy, nem befolyásolta pozitív irányba az én rosszulléteimet. Napokig kóvályogtam még zöldebb fejjel, de végül ez is elmúlt, és B. megkapta a csipkemintás, ódon bútorokkal berendezett nappaliját.
Konyhánk azonban még mindig nem volt, a nyári konyhában főztem, és az előszobába felállított konyhaasztalnál ettünk . A fürdőkádban mosogattam. Tiszta piknik hangulat volt. 🙂
Teljesen átgondoltan, és felelősségtudattal belevágtunk a kertbe is természetesen, ami szépen a fejünkre nőtt, mert ugye VAGY kert, VAGY felújítás, VAGY kismamaság. De nem nálunk. 🙂
Így aztán mindent próbáltunk egyszerre, hétközben locsolás, betakarítás, hétvégén felújítás, kapálás.
A kert persze elburjánzott szeptemberre, konyha még sehol, de mi nagy boldogan vártuk a mi kis tündérkénket, esténként a teraszon álmodozva.
Mert boldogok voltunk nagyon, hiszen mindkettőnk élete álma látszott teljesülni, egy egyre közeledő szeptember végi napon.
Végül meglett a konyha is, ha nem is tökéletesen, én pedig elkezdtem J.-t felkészíteni élete egyik legfontosabb eseményére, ahol mint fő támogató kell majd szerepelnie, élete párja mellett.
Mivel Barnaszemű közel 14 órás vajúdás után érkezett, én pedig azóta 20 évet öregedtem, sejtettem ám, hogy nem lesz könnyű menet.
Időben elkezdtem hát lélekben ráhangolni őt, mi is fog történni, mire kell figyelni, mivel tud segíteni majd a hosszú órák során, amit a szülőszobán töltünk
Piszkosul be voltam rezelve, Barnaszemű születése maga volt a horror, annyira, hogy évekig úgy voltam vele, én csak császárral vagyok hajlandó következő babát szülni.
Aztán minden egészen máshogy lett….( nálunk ne lett volna? 😀 ).
De erről majd legközelebb 😀
