1.016 év után....Noooormális??https://blani.cafeblog.huBlanihttps://blani.cafeblog.hu/author/blani/Be kell vallanom, nagyot tévedtem, amikor azt mondtam, J. szelíden és csendesen tűri az én lököttségemet. Nem, ez nagy tévedés. J. legalább olyan lökött, mint én :) Szombat este Tv-zés közben, amikor már a negyedik teljesen lehetetlen testhelyzetet vettem fel, ( fájt a hasam, és néha csak bugylibicska üzemmódban volt kivitelezhető a létezés,) rátettem a fejem J. hasára. Ugye ha lesz esküvőnk, akkor mi is fogunk galambot röptetni a szertartás után ?! Fehéret!-tettem hozzá, csak hogy teljesen lenyűgözzem. Sikerült. Kerek szemmel nézett rám, de aztán megjelent a csillogás a szeme sarkában: Galambot?-értetlenkedett-Hát azt elég macera beszerezni, főleg a fehéret, meg egyébként is..... Tyúk nem lesz jó? És akkor nekem megjelent a lelki szemeim előtt, ahogy ott állunk, J. elegánsan mint egy herceg, én pedig hófehér, (esetleg rózsaszín) ruhában, és lelkesen elhagyítunk, egy egy fehér tyúkot. Azt nem mondom hogy 5 percnél tovább röhögtem. Ötlet levédve :) Mert még tyúkot tuti soha senki nem reptetett az esküvőjén :)rich