1.016 év után....Noooormális??https://blani.cafeblog.huBlanihttps://blani.cafeblog.hu/author/blani/<p>Jövőre lesz 20 éves a jogosítványom.</p><p>Ez nálam nem csak azt jelenti, hogy levizsgáztam, és van egy szép színes műanyag kártyám, hanem sok sok kilométer utat is jelent, amit az évek alatt belerakosgattam különböző autók kilométerórájába. :)</p><p>( Jéééé közben kisütött a nap, azta, hűűű, ezek szerint létezik még :) )</p><p>Szóval 20 évem alatt még soha, egyetlen egyszer sem szondáztattak meg a rend őrei :)</p><p>Pedig jártunk anno éjszaka szórakozni, úton voltam szilveszterkor, húsvétkor, soha semmi.</p><p>Tegnap ahogy a másodállásom ügyeiben kajtattam, egyszer csak kisétált elém az útra egy fiatalka rendőr, mellette egy hasonlóan fiatalka kislány állt.</p><p>Fülig mosoly ment, mint mindig, nem nagyon szoktam parázni, mert a szénám általában rendben van, meg ha nem is, izé..egy párszor  azért sikerült kimosolyognom, meg szempillarebegtetnem kisebb kihágásokat, amire Barnaszemű mindig vigyorogva mondta: "Anya a szemeid már megint kihúztak a csávából" :) Persze ez szigorúan csak férfinemű egyedeknél jött össze. Még jó hogy az állomány túlnyomó többsége, oda tartozik :)</p><p>Szóval nem szoktam ráizgulni a dologra.</p><p>Kislányka viszont elővette a szondáztató izét, hogy akkor megfújnám-e. Persze vigyorogtam tovább, ha megmondja hogy kell, mert hogy még soha...</p><p>Megfújtam, illetve leheltem, rámosolygott, további jó utat kívánt, feltekertem az ablakot, és abban a pillanatban beugrott, reggeli után bekaptam egy sütit, a nővérem által küldöttből, ami tetején az aszalt szilva rumba volt áztatva.</p><p>Még jó hogy megálltam egy darabnál, és nem ettem meg a fél tányérral.</p><p>Életem első szondáztatása után magyarázkodhattam volna, hogy de csak a rumos szilva kéremszépen....:)</p><p>Este J.vel a megismerkedésünkről, meg az első randinkról beszélgettünk.</p><p>Ami nem volt piskóta, leginkább a Száguldás a Duna parton címet érdemelné ki a sztori. :)</p><p>Mert az úgy volt ám, hogy mi egy társkeresőn ismerkedtünk meg, a neten.</p><p>Én viszont meglehetősen zárkózott egyén voltam, és mindent megtettem hogy elmarjam magam mellől.</p><p>Jól sikerült, nem? :D</p><p>Az okot majd egyszer megírom talán, a lényeg, hogy valaki kicsit becsapott, kicsit elbánt velem, és én megfogadtam, hogy akkor itt most kész, befejeztem.</p><p>A társkeresőn sem párt keresni voltam fent, hanem, nem fogod kitalálni.....blogot vezettem.</p><p>Se kép, se infó nem volt rólam az adatlapomon, így nem is igazán voltak jelentkezők. Aki meg mégis, azt finoman lekoptattam.</p><p>Aztán jött J. és kaptam tőle pár sort, ismerkedjünk címszóval.</p><p>Megnéztem az adatlapját, egy kedves arc, semmi extra kép, se menő autó, nyaralós laza vagyok fotó, ház meg medence a háttérben, semmi ilyen. A bemutatkozás se "dobd el a bugyit tőlem" stílusú, egyszerű, de kedves.</p><p>Szóval éreztem, ez a férfi komolyan keres, ez a férfi még csak most kezdte, nem szabadna elutasítanom, mert talán azonnal elveszem a kedvét az egésztől.</p><p>Válaszoltam.</p><p>Hozzá kell tennem, az esélytelenek teljes nyugalmával, mert arra gondoltam, itt ez a férfi, helyes, egyedülálló, Budapesti, értelmes, van munkája, és komoly kapcsolatot keres. Ezt a férfit órák alatt le fogják vadászni élelmesebb nőtársaim :)</p><p>Levelezni kezdtünk, de én még mindig arra számítottam, napok alatt el fog tűnni az éterben, én semmi konkrétat nem ígértem, lesz más, talpraesettebb, aki nem sokat lacafacázik.</p><p>Közben levelek jöttek mentek, egyre fontosabb lett nekem, és bárhogy is próbáltam finoman eltántorítani, maradt.</p><p>Találkozzunk, állt az egyik levélben, én meg halálra rémültem. Kellett ez neked teeeeee.</p><p>Találkozzunk írtam kedvesen, és megadtam egy dátumot......csekély 1 hónappal későbbre. ( Na azt hiszem nem látom többet, gondoltam, egy fenét fog velem ennyit nyavalyogni)</p><p>Maradt :)</p><p>Bár nem örült túlságosan.</p><p>A napok teltek, levelek jöttek mentek tovább, már telefonon is beszéltünk, és végül sikerült lealkudnia 1 hetet is.</p><p>Jött a randi.</p><p>Megbeszéltük, találkozunk a Duna parton, én kocsival, ő busszal, én innen, ő onnan.</p><p>Beparáztam.</p><p>Emlékszem, ültem a kocsiban, remegett a lábam, és arra gondoltam, hazamegyek. Félek. Nagyon.</p><p>Csak azért nem tettem, mert anyukám arra tanított, az adott szavunkat soha nem szegjük meg, és  én megígértem, hogy ott leszek. És nem akartam a "nem megyek el a randira" nők közé tartozni.</p><p>Jött a perc, a szívem dobogott kb ezerrel, mi lesz ha nem ismerem fel, kép alapján?</p><p>De ott volt, jött, mosolygott, én meg halál zavarban, rá se mertem nézni, csak motyogtam.</p><p>Kb mint egy óvodás.</p><p>-Nézz már rám!</p><p>-Nem!</p><p>És néztem a cipőmet tovább.</p><p>:)</p><p>Aztán "sétálni" indultunk, közben beszélgetni, de rólam tudni kell, ha ideges vagyok , felpörgök. Gyorsabban beszélek, gyorsabbak a mozdulataim. Vagyis kb 10 perc alatt végigszáguldottuk az egész sétányt :) Én vágtattam, ő meg próbált lépést tartani velem :)</p><p>Aztán, és azt a mozdulatot sosem fogom elfelejteni, megfogta a kezemet, a könyökömet a hóna alá szorította finoman, és ezzel mintegy átvette az irányítást a lépteim, a testem felett. Szép lassan befejeztem a vágtázást, hozzá lassultak a lépteim. És már rá is mosolyogtam.</p><p>Megszelídített. Mint a kis herceg, az ő rókáját.</p><p>A folytatás?</p><p>Hiszen olvastátok már :)</p>rich