1.016 év után....Noooormális??https://blani.cafeblog.huBlanihttps://blani.cafeblog.hu/author/blani/<em>Második hónap is "rendben" végződött. :( Pedig ahogy telnek a napok egyre kevesebb az elbizonytalanodás, a kétely bennem, és egyre több az "igen, akarom"</em> <em>Talán pont ez a célja annak hogy még várnunk kell?</em> <em>Reggel lógó orral vonultam ki a fürdőből, úgyhogy J. már sejtette, mi bajom.</em><em>Ugyanakkor igyekszem nem nagyon mutatni a csalódottságomat, mert szegény J., hajlamos beleélni magát abba, hogy valamit ő nem csinál jól. Ezt pedig semmiképp sem akarom. És nem akarok teljesítmény kényszert sem, nem akarom hogy a hálószobába beköltözzön a "most muszáj" érzés.</em> <em>Ami nem jelenti azt, hogy ÉN nem fogom kiszámolni az időpontot, és nem támadom le orvul. :D Persze igyekszem majd  teljesen spontán jelleget kölcsönözni a dolognak :D</em> <em>Ő sokkal kevésbé járatos a témában, lévén hogy nem olvas össze mindent, amit csak a neten talál. Velem ellentétben....</em> <em>Türelmetlen vagyok na. Sosem volt erősségem várni, és azt hiszem ez már nem is fog változni. Néha azt hiszem, a sors pont ez miatt igyekszik most kicsit borsot törni az orrom alá, egy kicsit megszelídíteni az akarnok fejemet.</em> <em>Ráadásul a tapintatlan emberek is morcos vonalat tudnak húzni, rózsaszirom homlokomra.</em> <em>Ugyanis ebben a melegben előkerülnek a kis könnyű felsőim, meg ruháim. Mivel én elég széles csípővel és hátsó résszel rendelkezem, ugyanakkor a vállam és a mellem elég arányos, szeretem a felül szűkebb, mell alól bővülő fazonokat. </em> <em>Az viszont nem mondható rám, hogy a hasam nagy lenne, és soha nem is volt.</em> <address><em>Mégis, mostanában körülbelül hetente kerülök kínos helyzetbe az miatt, hogy vadidegen emberek ( vagy távolabbi ismerősök) kérdezgetik mosolyogva, hogy mikorra várom???</em></address><address><em>Én meg fülig vörösödve mentegetőzöm, hogy nem, nem várok babát. Az önbizalmam meg körülbelül a béka segge alatt, mert nem tudom eldönteni hogy ez már a vég, hogy terhesnek nézek ki, vagy örüljek neki, hogy terhesnek néznek, nem szimplán dagadtnak?</em></address><address><em>Én nagyon óvatosan bánok ezzel a témával, ha találkozom is egy gyanúsan gömbölyödő hasú ismerőssel, soha az életben meg nem kérdezem a dolgot, egésze addig, még már egyértelmű nem lesz a dolog, vagy esetleg ő hozza szóba a témát. </em></address><address><em>Mert tudom milyen szar érzés.</em></address><address><em>Tegnap amikor keresztanyaként debütáltam, szerencsére a kevésbé utált "És mikor lesz az esküvő?" kérdés hangzott el, némineműleg röhögőgörcs közeli állapotot okozva nálam, mert a keresztapára néztek biztató tekintetekkel, aki történetesen nem J. volt, hanem a barátnőm nagybátyja. :)</em></address><address><em>Amilyen csalódott voltam tegnap, ha a baba felől érdeklődnek azt hiszem csúnyán válaszoltam volna:</em></address><address> </address><address> <em>Nem, nem várok babát. Csak disznót vágtunk. És megettem. Egyedül vazzeg!</em></address><address> </address><address>Érdekes módon mára már túltettem magam a csalódáson, és tervezgetek tovább, mert ma baromiradenagyon bele vagyok zúgva J.-be.</address><address>Jóóóó,, mindig , de tegnap olyan de olyan jó volt hogy van nekem, és hogy ilyen, ilyen végtelenül szerethető, és vele minden szebb.</address><address>És jó volt, hogy amikor ki kellett állni elmondani az elmondanivalót, amitől én mindig nagyon  félek, mert nem szeretek "szerepelni" akkor annyira éreztem hogy ott van, és a szemével simogat, és csak vigyorogtam felszabadultan, és semmi más nem számított csak ők.</address><address>Olyan sokszor eszembe jut, hogy gyerekkoromban mindig arra vágytam, hogy valaki olyan babusgatósan, kényeztetősen, körülölelősen, biztonságérzősen, gondoskodósan szeressen. Hogy én legyek a legfontosabb neki a világon.</address><address>És J. ilyen.</address><address>Én pedig lassan 40 évesen először érzem azt, hogy tudom ki vagyok. És hogy őt akarom.</address><address>Mert a boldogság és én....az TE meg ÉN :D</address><address> </address>rich