<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>16 év után....Noooormális??</provider_name><provider_url>https://blani.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Blani</author_name><author_url>https://blani.cafeblog.hu/author/blani/</author_url><title>A betörő</title><html>Avagy hogyan kell éjnek évadján krosnyogni a munkahely körül, és aztán jót röhögni....

Na de csak szép sorjában. Tudni kell hogy én anyukám üzletében dolgozom, vagyis családon belül, és ez az üzlet kb 200 méterre található a lakásunktól. Konkrétan az ablakból lelátok az udvarra.

Szombat éjjel ott ragadtam a tv előtt, Üvöltő szelek.....kb már ötödszörre, de nekem azért végig kellett néznem, mert hát, csajos film meg minden.

Csajos film, tehát J. kb a felénél bealudt :)

Majdnem éjjel 1 volt már mire vége lett, tv lekapcs, aztán rövid mocorgás, a legkényelmesebb testhelyzet felvétele érdekében, J. valamely kilógó testrészét is meg kell keresni, ( nem, nem AZT, te kis huncut, bár egyszer gyanútlanul odanyúltam reggel, azt hittem a keze :D )odasimulás céljából, aztán elégedett sóhaj, aludjunk.

Hogy aztán 10 perc múlva egyszerre üljünk fel az ágyban, szól a riasztó! Az üzleté? Tanakodás. Azt hiszem, igen.

Melegítő elő, papucs keres, gyerünk.

Hozzá kell tennem, én betörőre nem is gyanakodtam, az üzlettel szemben, elég élénk forgalmat lebonyolító szórakozóhely van, szombat lévén, a házig hallatszott az &quot;élet&quot;. Inkább arra gyanakodtam, valaki nekidőlt az ajtónak esetleg, vagy betörtek egy ablakot, esetleg bent esett le valami tárgy a polcról...

Szóval átszáguldottunk az udvaron, riasztó üvölt, mint az állat, bár igazából ez senkit nem nagyon zavart :)

Körülnéztünk kint, semmi, körülnéztünk bent, semmi. Közben J. felkapcsolta a villanyt, hogy még akkor az első ajtót megnézem, aztán ha semmi, akkor megyünk haza, és rejtély marad, miért is fújt riadót a rendszer.

És akkor...

J. meglátott egy fehér farkat.

Egy macska!- állapította meg tárgyilagosan.

Mi???-néztem én értelmesen.

-Itt egy macska-vigyorodott el.

Akkor már hallottam is egy halvány : Nyaú-t.

Ciccc.cicc- szólaltam meg, mire békésen előkocogott a polcok alól, a szomszéd hófehér macskája.

Hagyta magát karba venni, aztán elégedetten dorombolni kezdett.

Az első döbbenet után, iszonyatosan röhögni kezdtünk.

Anyám alapból nem lelkesedik a macskákért, de minden kétséget kizáróan ő engedte be valahogyan, vagy legalábbis a macsek besurrant, még ő a kertben bóklászott, és nyitva hagyta a hátsó ajtót.

Aztán meglapult, és anyu pedig szépen bezárta őt este.

A riasztó pedig úgy van beállítva, hogy az esetleges egerek miatt, pl a padlónál nem érzékel, de kb 30-40 cm-re már igen. Szegény cicus pedig a kiutat keresve, akkor mászhatott fel olyan magasságba, ahol már érzékelte őt a riasztó.

&nbsp;

A cicát aztán kitessékeltük, és jó kis vihogások között, hazaballagtunk.

Én pedig alig vártam a reggelt, hogy anyámnak elmesélhessem hogy betörőt fogtunk az éjjel :)

Aztán az van még, hogy a hétvégén eldőlt az, ami már hetek óta téma volt, és érlelődött: Költözünk.

Lassan de biztosan kinőjük a lakást, még baba nélkül is, és Barnaszemű is régóta rágja a fülemet, hogy külön szobát szeretne. Most két szobánk van, a kicsiben mi tanyázunk, ő pedig a nagyobbat birtokolja, ami nappaliként is szolgál. ( Mondjuk hozzánk sac per kb évente kétszer jönnek vendégek, de neki ez is sok :) )

Szóval ma meghirdetem a mi kis kuckónkat, és aztán ha sikerül eladni...Barnaszemű végre megkapja a hőn áhított szobáját. :)

Na meg hát azért csak ne unatkozzak már....

:D

&nbsp;

&nbsp;</html><type>rich</type></oembed>