1.016 év után....Noooormális??https://blani.cafeblog.huBlanihttps://blani.cafeblog.hu/author/blani/Lazulós hétvégét tartottunk J.-vel, ami nálunk annyit tesz, elautózunk szépen az ő lakásába, csavargunk, vásárolgatunk, sétálgatunk, este forralt borozunk, másnap fél 10 ig alszunk. Szeretem ezeket a hétvégéket, mert kicsit kizökkentenek a megszokottból. Általában megfőzök már pénteken, hogy Barnaszemű éhen ne haljon a kb 24 óra alatt, még távol vagyunk, :) a takarítást viszont teljesen minimálisra redukálom ilyenkor. Aztán irány a "nyugalom szigete", ahogy J. lakását becézgetem már régóta. Szombaton csavarogtunk még egy kicsit, én vezettem, J. navigált. Beálltam a parkolóba, két autó közé, ami kicsit felemásra sikerült, az én felemen alig maradt hely a kiszálláshoz, J. felén viszont repülőtérnyi maradt. J. finoman jelezte, hogy neki könnyebb lesz kiszállni, lehet újra kellene próbálkoznom, mert magamnak nem sok helyet hagytam... A szememben már villant is a szikra, és persze nem tudtam megállni, hogy ne hülyéskedjem el: -Azt akarod mondani hogy kövér vagyok??!! -műfelháborodtam. - Nem szívecske, de nem fogsz kiférni az ajtón.- mosolygott rám szelíden J. ( J. imádja minden kerek porcikámat, pontosan ez a tény ad nekem lehetőséget arra, hogy lazán bepoénkodjak a témával, mert egyébként elég kényes pont nálam a dolog) Természetesen ezek után csak kipréseltem magam a résen, ami merész tornamutatványokat eredményezett. J. halál nyugisan nézte ténykedésemet, csak a vigyor lett egyre nagyobb a fején. Kiorigamiztam a testrészeimet, magam után rántva, a szokás szerint 10 kilós táskámat, majd közöltem J.-vel, hogy ÉN természetesen gond nélkül kifértem, csak a táskám az, ami túlméretes. :D    rich