<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>16 év után....Noooormális??</provider_name><provider_url>https://blani.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Blani</author_name><author_url>https://blani.cafeblog.hu/author/blani/</author_url><title>Talán</title><html>Nagyon szerettem volna valami jót írni, valami kis csodát remélni, de úgy néz ki, egyelőre még várat magára. A hőmérsékletem még magasan, és már a 35. napnál tartok, de pecsételek, vagyis nemsokára elszáll a remény.

Nagyon nehezen éltem meg az első pillanatokat, a negatív tesztet, és a pecsételést.

Most már kicsit túl tettem magam rajta, és közben arra is rájöttem, hogy nem szabad ennyire akarnom, ennyire mindent e köré építenem, mert magamat is eszem miatta, és J. -t is megviseli.

Úgyhogy ünnepélyesen megígértem J.-nek hogy befejeztem a neten összevissza olvasást, és az olvasottak követését.

Egyedül a hőmérőzés marad, mert megnyugtat cseppet, ha látom, a testem működik. ( Mondjuk azé elmegy már a jó fenébe, 28.nap után harmincakárhány, hát tervezz te valamit ilyen körülmények között :) )

Várom nagyon a tavaszt már, mert most ez a hideg, ködös, reménytelen idő sem tesz jót a lelkemnek. Ha kisüt a nap akkor valahogy úgy érzem, minden sikerülhet majd :)

&nbsp;</html><type>rich</type></oembed>