1.016 év után....Noooormális??https://blani.cafeblog.huBlanihttps://blani.cafeblog.hu/author/blani/<p>Itt vagyok hát újra, nem titok, ma kaptam egy kedves üzenetet egy olvasótól, aki szerette olvasni anno az agymenéseimet, és ez volt az utolsó kis lökés a visszatérés felé. Sokszor volt eszemben az én naplócskám, sokszor jó lett volna kiírni magamból a mondandómat.</p> <p>Jaj mennyi meg mennyi sztori gyűlt fel, a másfél év alatt, nevetős, sírós, sírós-nevetős. Olyan mint az eddigiek :)</p> <p>Csak épp tavaly, egy szeptember végi estén, megváltozott ám az egész életünk.</p> <p>Mert lett egy pici kis ember, aki felülírt mindent, akit be kellett építenem a mi állandóan nyüzsgő mindennapjainkba. Mégpedig az első helyre...így hát a napló (és még de sok minden ám) szépen kicsúszott a még elvégezhető dolgok közül.</p> <p>Most azonban tündérlány már 16 hónapos, így hát lassan megpróbálom naplóba foglalni az elmúlt másfél évünket...</p> <p>A 2016-os nyár maga volt a csoda, a szívet dobogtató várakozás, a nyugodt boldogság. Ragyogtam, tele voltam élettel, lelkesen éltem meg kismamaságom minden egyes pillanatát. Tanultam újból, hogy mikor milyen vizsgálatok szükségesek, hogy mit ehet egy várandós, boldogan hurcoltam a nagy pocakomat, és olyan csendes öröm volt bennem minden nap, mint kevésszer életemben.</p> <p>A 40 fokos hőséget is jól bírtam, semmi lábdagadás, semmi magas vérnyomás. J-.hordta nekem a rengeteg fagyit, amit az én kis drágám imádott, mikor eljött a délután, és meghallotta odabent J. hangját, lelkesen rúgkapált. Nevettük is sokat, hogy mennyire képben van, J. hangja=jön a fagyi. :)</p> <p>Sokszor mondogattam J.-nek ha megszületik a kicsikénk, és meghallja majd a hangját, egyből az ugrik be neki=>Itt a pasas, aki a fagyit hozza! :)</p> <p>Így teltek hát a nyári napok, kis munkával még délelőtt, pihenéssel délután, este meg kiültünk a teraszra, fagyizni, beszélgetni. A kertet gondozni is jól bírtam, csak hajolni volt nehéz már, illetve mindig féltem, hogy összenyomom szegényt :)</p> <p>Lassan eljött az ideje a kelengye összekészítésének is, és én boldogan vetettem magam a feladatba.</p> <p>Imádtam az érzést, gyűjtögetni az apró holmikat, neki, akit még csak a szívemmel látok.</p> <p>Minden vágyam egy kislány volt, hiszen egy fiút csaknem fölneveltem már, olyan jó lett volna most a másik oldalt is megélni, átélni, megtapasztalni.</p> <p>Így hát nem csoda, hogy úsztam a boldogságban, amikor kiderült, valóban kislány lesz, akit oly régen, és annyira vártunk. </p> <p>Fürödtem a csipkében, a rózsaszínben, a pihe-puhában . :)</p> <p>Barnaszemű itthon lébecolt velem egész nyáron, jó volt ez is, sokat beszélgettünk, hülyéskedtünk, ő vitt orvoshoz, "vigyázott" rám.</p> <p>De azért aranyos volt sokszor, mert igazi fiúgyerekes szeméremmel, voltak dolgok, amiről egyszerűen nem vett tudomást, pl az ultrahangra nem lehetett becsalogatni.</p> <p>Babakocsit venni viszont boldogan jött, aztán vidáman röhögött, mikor az eladó hölgy "apukának" titulálta. :)</p> <p>Kérdezték ám tőle azt is, mi lesz ha akkor indul meg a szülés, mikor csak ő van itthon.</p> <p>Idézném szó szerint: "Kihívom a mentőket, aztán kiszaladok a világból " :D</p> <p>Napokig kuncogtam rajta. :D</p> <p>Aztán beköszöntött az ősz, lassan véget ért az én kilenc hónapom.</p> <p>Szeptember végére volt kiszámítva az én kicsikém születése, és ahogy egyre közelebb kerültünk a kijelölt időponthoz, úgy lettem egyre izgatottabb, türelmetlenebb.</p> <p>Vártam már a végét egy történetnek, hogy elkezdődjön egy másik. Jó lett volna már látni az én kicsikémet, a kezemben tartani, magamhoz ölelni végre. És túl lenni a szülésen, amitől iszonyatosan rettegtem ám. </p> <p>Így teltek hát az utolsó hónapok, napok, boldogságban, békében, harmóniában. </p> <p>Aztán jött az a bizonyos szeptember végi délután....</p> <p>De erről majd legközelebb írok majd. </p> <p>Mert hát nálunk ugye ez sem volt egy átlagos történet....:D</p>rich