És ez milyen nagy kár 🙂
Valamikor 15 éve, elárulom a sötét titkot: Nézem délutáni szappanoperákat 😀
Azóta viszont kicsit felpörögtek a dolgok, lassan már a napi egy két oldalt beleolvasok a könyvembe tender is komoly nehézségekbe ütközik.
És akkor, jön az újabb para, hogy fogok én ebbe a 24 órába, még egy kicsi babát is beleszuszakolni.
Na igen, átértékelődnek a dolgok, ő lesz az első, meg minden. De sajnos nálam az otthon maradok a munkából sem olyan egyszerű dolog.
Merthogy egy kis üzletet vezetek. Ami napi odafigyelést, beszerzést, logisztikát kíván. És igen, van kolléganőm aki segít, de sajnos tizenév tapasztalatát, azt ami a fejemben van a szakmáról, a vevőimről, nem tudom átadni senkinek.
Jó tudom, csóválod a fejed, ez a nő most azt hiszi, pótolhatatlan.
De x év alatt én ezt a kis boltot különlegessé tettem. A vevők szeretik, de ez folyamatos odafigyelést, gondoskodást kíván. Néha több mint 8 órát. Néha cipekedést, azonnali döntéseket. Útnak indulni hóban, 30 fokban is. Mindezt úgy, hogy reggel elindítod őket, inget vasalsz, tízórait csomagolsz, aztán este vacsorát főzöl, leülsz tanulni a kamasszal, és beszélgetsz velük, meghallgatod a napi eseményeket, mert talán ez a legfontosabb.
Vajon hogy fog ez menni egy pici baba mellett?
Kézenfekvő a dolog, le kellene mondanom az egyikről….
De ugye, jó Bika jegyű nőhöz híven, végtelen makacssággal áldott meg a sors. Azért sem. Lesz ami lesz. Mindent akarok 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: