Ha valaki 184 cm az nagyon jó tud lenni, főleg ha majdnem méteres virgácsok tartoznak eme magassághoz. Ja. Általában tök jó. Kivéve ha eme virgácsokat meg kell szabadítani a felesleges szőrszálaktól. Na mert az maga a FELADAT.
Valamikor próbálkoztam szőrtelenítő krémmel, de sajna nekem egy tubus nem elég a két lábamra, úgyhogy gazdaságossági szempontból lemondtam a dologról.
Marad a borotva, ami gyors és pontos, de sajnos max 5-6 napig tart, vagyis elég sűrűn be kell iktatni a napi teendők közé….
Egyszer ugyan próbálkoztam a gyantával, de nem vettem hozzá lemosó olajat, úgyhogy két napig mindenhez hozzáragadtam, a lepedőtől a kedvenc szoknyámig. Még J.-hez is, de szerencsére nem vette észre 😀
Szóval pénteken ismét jött az isteni szikra, félre a borotvát, mert gyantázni tök menő, praktikus, kényelmes, és annyi jót írnak róla a neten. 🙂
Csütörtökön beszereztem a szükségeseket, természetesen lemosó olajat is, meg plusz csíkokat is, a felület méreteire gondolva 🙂
Péntek reggel aztán hajrá…..
Felmelegítettem a gyantát, mikróban, a dobozon leírtak szerint, és felsimítottam a lábamra. Letép. Hmmm. Maradt még némi szőr. Újra bekentem, letép. Szőrök makacsul vigyorognak. Anyátok. Kb 3-4 lehúzásra már egész jó volt a helyzet, de kb fél óra után még mindig csak egy árva fél lábszárnál tartottam, úgyhogy lassan rá kellett jönnöm, ha ma dolgozni akarok menni, akkor itt a vége…
Ráadásul a lábam szára kezdett kicsit furán festeni, tele lettem apró lila pontszerű véraláfutásokkal….
Na akkor lábat hagyjuk, megcsinálom a karom, arra biztosan jó lesz, ott csak pár pihe található, nem is lenne szükséges, de hát tök jó lenne ha bársonyosan sima lenne, meg minden….
Gyanta felken, lehúz….egy részen a bőrrel együtt, mert első próbálkozásra azzal a karommal kezdtem, ami valamikor másodfokú égést szenvedett, és sosem lett rajta a régi a huzat.
Pfff. Na azé lehúztam végig, elégedett is voltam végül, az a két pici seb meg, hát, istenem.
És akkor még befejezésként, jött az isteni szikra, a hónom alatt is le kellene gyantázni, mert milyen jó lenne ha nem kellene két naponta áthúzni, hanem hetekig sima maradna….
Hehe.
Ismét lelkesen bekentem a kiszemelt részt, de közben hívott J., úgyhogy először összeragadtam. Persze nem árultam el neki, miben ügyködöm, ezek abszolute női dolgok, J.-nek csak a tökéletes eredmény dukál.
Mikor szétválasztottam a karom az oldalamtól, újra kentem, fel a csíkot, és jahuuujjj….Lett akkora lila foltom azonnal, mintha legalábbis jól összeverekedtem volna valamely vérmesebb nőtársammal.
Na itt volt a pont, amikor sürgősen lecsiszatoltam a maradék ragacsot, előkaptam a borotvát, levakarásztam, amit le kellett, majd elvonultam dolgozni.
Este J. kerek szemekkel nézett, lilásfekete hónom sokkoló látványát nyugtázva, mire némán orra alá nyomtam pöttyös lábam szárát, és kissé hámhiányos karomat.
-Micsináltál kicsikém?
-Őőőő, gyantáztam.
-Hát, akkor inkább maradj szőrös legközelebb.
És néz, ahogy csak egy Y kromoszómás egyed tud, teljesen értetlenül, mert szerintem férfi soha meg nem értheti egy nő hisztérikus viselkedését, a nemkívánatos szőrszálak látványától. 😀
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: