Tegnap este, még Barnaszeművel tanultunk, J. redőnyt szerelt. Ahogy azon törtem a fejem, vajon hogy fogja újrafűzni a hülye madzagot, ami leszakadt, arra gondoltam, hogy J. az első olyan pasi apukám után, aki olyat is meg tud szerelni, amiről én azt hiszem, lehetetlen 🙂
Ebből is látszik, hogy nem könnyű egy ezermester apukán felnőtt nőcit elkápráztatni 🙂
Az alap, hogy az olaj és benzin illatára gerjedek, és az is hogy komplett szerszámos ládám van itthon, névvel gondosan ellátott szerszámokkal.
Igen, apukámtól kaptam, karácsonyra.
Az is alap, hogy használom is, persze minden technikai tudást mellőzve, de nekem szét KELL szednem, amit szét lehet. ( Össze már nem biztos hogy megy 🙂 )
A mosógépszerelő csak kicsit nézett rám furán, mikor az előre egyeztetett időpontban megjelent, én pedig közöltem vele, hogy cseppet szétszedtem már a mosógépet. Gondolom arra számított, hogy leemeltem róla pár lekapható alkatrészt, de nem, én aprólékosan szétcsavaroztam a szétcsavarozható részeket. Mert nekem muszáj volt belekukkantanom kicsit, még ha természetesen gőzöm sem volt róla, mit is kellene látnom, és mi az, amit esetleg nem 🙂
J. viszont olyan dolgokat is megcsinál, amire ötletem sincs, úgyhogy nagyon tudok rajongani érte amikor szerel 🙂
És azt hiszem, rajtam kívül ma az összes nappaliban tartózkodó szobanövény is osztozik J. iránti rajongásomban, mert végre 3 nap után, nem a sötétben kuksolnak egész nap.
SZERETJÜK J.-T. 😀
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: