16 év után....Noooormális??

Elhanyagolt..

Jól elhanyagoltam én az én kis naplócskámat, döbbentem rá ma reggel, egy kedves kis üzenet hatására, ami a postafiókomban landolt.

Az igazság az, hogy nagyon is történnek dolgok, sőt kicsit fejre is állt az élet, de annyira nagyon a közepében vagyok még, és annyira nagyon képlékeny még az egész, hogy hogyan is fog záródni a történet, hogy nem tudok, nem merek még írni róla.

Ez a történet most még nem a babáról szól, hanem egy álomotthonról, ami mindhármunkat elvarázsolt az első percben, és amiért nagyon küzdök, de sajnos a helyzet egyelőre napról, napra változik, a karnyújtásnyiról, a végképp elveszettig.

Ha vége lesz, akár így, akár úgy, leírom majd, mert sok tanúsággal szolgál, de most még nincs vége…talán. Remélem. Akarom.

Az viszont tény, hogy a sok idegeskedés egy cseppet kikészít, úgyhogy azt hiszem a baba még kicsit váratni fog magára, valahogy úgy érzem, nem nagyon akarna egy csupa görcs csajszi pocakjába beköltözni.

Tudod az stressz az nem nagyon kíváncsi arra, hogy akarod-e hogy átjárja a testedet 🙂 Próbálnék én nyugodt, derűs maradni, de nem tudok nem részt venni a dolgokban.

Pedig most már legalább odáig eljutottunk, hogy pár hónapja kiszámítható a ciklusom, és kb napra pontos a hőmérséklet emelkedésem is…

Na de nem adjuk fel, kell nekünk az a picike, és nem olyan fából faragtak ám, aki csak úgy lemond az álmairól…

Az egész őrületben az vigasztal, hogy napról napra kell ráébrednem, hogy a két legjobb fej pasassal vagyok körülvéve, akit csak ismerek.

Ez a két srác, annyi szeretettel, annyi figyelemmel, megértéssel, összetartással vesz körül engem, ( és egymást is) hogy sokszor érzem úgy, én vesztes nem lehetek, mert történjen bármi, az ő szeretetük erőt ad nekem.

Na és a humor, a nevetés, ami nélkül minden más lenne.

Szegény J.-re pár dolgot nagyon rá kellett beszélnem, szóvá is tette a dolgot, ami bennem kis lelkiismeret furdalást keltett, úgyhogy múlt pénteken, bűnbánóan simultam hozzá.

-Jóóóó, megígérem innentől te vagy a főnök, jó leszek! Az lesz, amit te mondasz, nem erőszakoskodom. Kedves, szelíd, odaadó asszonyka leszek. ( Igen tudom. Ezt már mondtam párszor. 😀 )

J. rám néz, szemében fellobban az ördög lángja.

-Ok, akkor nem megyek szombaton a buliba! ( Szombaton családi vendégeskedés, az ÉN családom főszereplésével)

Az én szemem azonnal szikrákat szórt, valamint felvillant benne az “EGY NAGY BÜDÖS FRÁSZT” felirat, de láttam a vigyort a fején, és tudtam hogy provokál.

Egy percig farkasszemet néztünk, aztán nyeltem egy nagyot:

-Jó. -nyögtem ki “szelíden”

Elnevette magát, aztán én is, és kb két percig csak röhögtünk, mint két idióta, mert annyira de annyira ismertük már egymást, és kellenek ezek a pillanatok, mert ettől minden más. 🙂

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Hajni, köszönöm szépen:) Igyekszem. 🙂

  2. Hajni67 says:

    Elhanyagolva is éreztem magam 🙂 de most nagyon örülök, hogy újra hallottam Rólad. Szurkolok nagyon, hogy minden sikerüljön, amit szeretnél. Aztán gyere, és mesélj!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!