Legyen bár akármilyen zúzós, nyúzós, kifacsarós napom mostanában, ( és az elmúlt két hónapban sajnos rendre össze is jönnek ilyen napok, amit egész jól viselek, csak most már jó lenne legalább egy vasárnap, amikor még nincs tele a kis naptáram a következő hétre), van valami, ami pár perc alatt segít elfeledni a napi gondokat, ami feltölt, kikapcsol kicsit.
Ha hazaérek a munkából, vár még rám a főzés, és a háziasszonyi rutin, de aztán jön a pillanat, amikor felhúzom a rossz cipőt, amit Barnaszeműtől örököltem, ( egykor tornacipőként szolgált, de kinőtte) és irány az én meseházikóm, a kertemmel.
És ha hiszed, ha nem, amikor megállok a kocsival az ütött-kopott kerítés előtt, és becsukom magam mögött a nyikorgó kertkaput, akkor olyan hihetetlen béke, és nyugalom tölt el, hogy beleborzongok.
És ott vannak ők, imádatom tárgyai, mindennapi pici örömforrásaim, a virágaim.
Mindig is imádtam a virágokat, évről évre gondos tervezés előzte meg a tavaszt, mi is kerüljön a 4 ablakba kitett virágládába.
De most….tobzódom.
Tegnap kinyílt az első liliomom, elképesztően gyönyörű rózsaszín csoda, és már látszik, hogy a másik mellette, majdnem fekete lesz, sárga cirmokkal. ( Színkeveréket vettem, úgyhogy meglepi, melyik milyen színű lesz 🙂 )
Ilyenkor esténként végig járom, végig becézem mindet, a rózsákat, amiket még a nénitől örököltem, és most hálából, amiért kipucoltam őket az égig érő fűből, és levagdostam a több éves elszáradt hajtásokat, hatalmas, illatos virágokkal kényeztetnek el.
A liliomokat, amiket még akkor rendeltem, amikor fogalmam sem volt még arról, hogy nekem idén már kertem lesz, anyukám kertjébe akartam elültetni őket, és naponta vizsgálgattam, mekkorát nőttek az apró kis hajtások.
A muskátlik, amik már évek óta J. lakásában teleltek át, és akik anyunál voltak dajkaságban nyáron, de most végre, minden nap az enyémek. 🙂
A petúniák a virágtartóban, amit én építettem, sk. és mindenki megcsodál.
Az apró kis cserepes virágok, amik cserepeit napokon át festettem, tarkabarkára, és gondosan tervezgettem, hogy melyik színű cserépbe, milyen színű virág kerüljön.
A nem tudom a nevét gyönyörűségem, amit csak úgy megláttam, és megvettem, kicsit drága is volt, úgyhogy J. előtt nem nagyon témáztam róla, csak úgy “lett” ( 🙂 ), és még virág is alig volt rajta, de mára csupavirág csodaszépség lett belőle.
A hajnalkám, amit a vaterán rendeltem, és rettentő lelkesen igyekszik eltüntetni a ronda beton oszlopot a kertben.
A borostyánok amiket J. kis kertjéből hoztunk, és talán sikerült begyökereztetni, a diófa alá, szintén a randa kerítést eltakarási célzattal.
A kerti szegfűk, amiket szintén a vaterán rendeltem, és én magam palántáztam, rettentő lelkesen, ámde nulla tapasztalattal, ennek ellenére megmaradtak, és nemsokára virágozni is fognak már, a szőlőlugas alatt.
A kis szintén nemtudommik a kapu előtt, amik magját ajándékba kaptam, de most már szééép nagy növénykék lettek, és azt hiszem lassan szintén virágozni kezdenek majd.
És a két angol muskátli, amit “jobb híján” vettem a fali tartóba, amit J.-nek természetesen, az első napokban fel kellett fúrnia, mert igaz hogy még nem lakunk ott, igaz hogy víz nem volt, wc nem működött, és égig ért a gaz, de hát B. fali virágtartóról álmodott, tehát B. megkapta a fali virágtartóját.
A két angol muskátli pedig meghódította B.-t, aki azóta el van ájulva a fergeteges virágözöntől, amit lenyomnak, és jövőre sokkal többet készül beszerezni belőlük. 🙂
A napocska virágom, ami nem adja ám ingyé a bőrét, illetve a virágait, mert csak hétvégén hajlandó mutatni magából valamit, mert ilyenkor mire felérek este, már összecsukódik, mert ha nincs nap, hát nem strapálja magát, túró B. fülébe, oszt kész. De azért szeretem a kis dögöt 🙂
A nyári konyha ablakában ( tök fura meg minden, hogy nekem NYÁRI KONYHÁM van basszus, néha olyan hihetetlen, azt képzelem álom csak az egész ) pedig fűszerkertet rendeztem be, egyelőre bazsalikom, menta, oregánó, és rozmaring van benne, de tervbe van még a snidling, és még valami más szerencsés játékos, lévén hogy még két üres kaspóm van.
Szóval mire mindezen gyönyörűségeket meglocsolgatom, ( valódi kútvízzel, mert KUTAM is van 😀 ,és természetesen hordóból, állott vízzel, nem jéghideggel ) aztán aprólékosan végigkurkászom az összeset, addigra pont összegyűjtök egy jó adag boldogságot.
És ez az ami kell. 🙂
(Képeket is hozok hamarosan, csak tegnap elfelejtettem felvinni a fényképezőt, mert a liliom hetekig csak kellegette a nagy bimbóit, erre tegnap paff, egy nap alatt kivirágzott. Nem voltam felkészülve a pillanatra. 🙂 )
http://hajnikavilaga.blogspot.hu/