Annyira imádom Barnaszeműt, meg az ő kis kamasz dolgait, hogy nap mint nap szeretek bele totálisan 🙂
Nem tagadom, az ő léte, a kis lelke, a dolgai, az élete a legfontosabb lökőerő az felé, hogy újra megpróbáljam én ezt az anyukadolgot.
Vasárnap közös tanulás volt, mint lassan 10 éve mindig. Természetesen ilyenkor mesél, mi volt a suliban, mi történt a héten, mit mondott ez meg az a tanár.
A történethez tudni kell, Barnaszemű 10 kilós táskával jár suliba, az égvilágon mindent visz magával, a kalapácstól át a fékbovdenig, mindent.
És hogy pár hete valamelyik egyház volt bent a sulijukba, ahol apró kis Bibliákat osztogattak a gyerekeknek. Barnaszemű elfogadta, aztán azt mondta, hagyjam bent neki a kis oldalzsebben, mert szívesen beleolvasgat amikor várnia kell valahol.
Történt hogy húsvét apropóján, angol órán a feltámadás volt a téma. Valamiről vitatkoztak, mi a hiteles sztori, Barnaszemű kotorászott a táskájában, mire a padszomszédja megszólalt:
-Lesz*pom magam ha most előveszel egy Bibliát!
Barnaszemű pedig vigyorogva kihúzta a táskájából.
Az osztály fetrengett a röhögéstől . 😀
Imádom 😀
És imádom azt is,hogy elmeséli, hogy minden nap megölelget, hogy nagy kamasz létére úgy bújik mint kiskorában.
Most hogy lassan újra belevágok, napról napra bújnak elő az emlékek, és milyen is az anya agy, csak és kizárólag a jóra tud emlékezni.
Igen valahol ott az emlék, a nemalvások, a kis hisztik, a sorozatos betegségek emléke, a félelemé amikor probléma volt, hogy vajon jól kezelem-e a dolgokat, de ezek valahogy most eltörpülnek azok mellett ami szép volt, és ami szép.
A kis kétfogas mosoly, az első szavak, a kis lököttke óvodás, egy anyák napja, egy nyomi szaloncukor, amit a zsebében hurcolt egész nap, mert az óvodában kapták, de ő nem szerette a zseléset, azt viszont tudta hogy én igen, és hazahozta nekem.
A rajz, “Amikor az anyukám az iskolába kísért első nap”, és ahogy beléptem a terembe, és ránéztem a falra, ahol a rajzok voltak, azonnal tudtam melyik az övé, mert akkorára rajzolt, hogy alig fértem a rajzlapra 🙂
Amikor az apja elment, és egy este visszajött, visszakérni a jegygyűrűmet, és a kis komolyka, másnap azt kérdezte a nagynénémtől, hogy milyen munkával kereshetne ő sok pénzt, mert ő gyűrűt szeretne venni anyának. ( Még alig múlt 3 éves )
A karácsony, amikor már hetek óta nézegetett egy nagyon drága lego autót, amiben igazi kis motor volt, nyitható volt az ajtaja, de ami akkor a fél fizetésembe került. Aztán megbeszéltem a családdal, segítsen be mindenki, vegyük meg együtt, az én részem is adjuk neki, ha kell. És amikor megkapta, és hajnal 3-ig raktam neki össze, akkor másnap azt mondta nekem: Anya most már biztos hogy van Jézuska! Tudom hogy neked nem volt ennyi pénzed, de ő elhozta nekem! 🙂
Az hogy soha egyetlen egyszer nem követelőzött semmiért, tudta hogy mennyiből élünk, tudta hogy amit lehet megveszek neki, hogy ő az első, de persze voltak határok, hiszen egy fizetésből nem volt könnyű mindenre szakítani.
Ezer és egy történetet őrizgetek róla a szívemben, és ennél szebb dolog soha nem történhet az emberrel. Ez tuti 😀
Anyukának lenni 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: