Nézd el nekem kedves olvasó, a címben szereplő csúnya szót, de a történetnek, amit édes egyetlen Barnaszemű kamaszom összehozott tegnap, egyszerűen nem lehetett más címet adni 🙂
Reggel szokás szerint útnak indítottam őket, előbb J.-t aztán kamaszt. Aztán kicsit böngészgettem még, kicsit molyolgattam, de azért 9-re csak leértem dolgozni. Mert néha lehet ilyet is 🙂
Szóval szépen belelendültem a munkába, épp a kiszállítandó cuccokat pakoltam össze, amikor nyílik az ajtó, és megjelenik az ajtóban egyetlen magzatom. 10 óra. Hm.
Nézek rá, mind aki az égből pottyant, kérdezem mi történt, közben ezer egy gondolat suhan át az agyamon.
-Történt egy kis baleset-kezdi mondandóját, én pedig ijedten nézek rá.
-Telibe talált egy galamb- néz rám a gyönyörű barna szemeivel, és már mutatja is a táskáját, meg a kabátját, ami tökéletesen le van…..tojva. Amúgy alapos galamb módjára. Bár a mennyiséget tekintve akár sas is lehetne az illető, nem csoda ha Barnaszemű inkább hazafelé vette az irányt. Miután fagyoskodott fél órát a buszmegállóban, mert a kabátot azt azonnal levette.
Az épp ott tartózkodó vevő szeme gyanúsan csillogott, és bevallom, az én szám széle is erősen kezdett rángatózni.
-Ok kicsim, gyere be, letakarítalak, keresünk másik kabátot, de most mi lesz, én már leigazoltam a 3 napot, honnan lesz igazolás?-dilemmáztam.
– Hát elmegyek orvoshoz!- javasolta Barnaszemű.
Ránézem, tele energiával és életkedvvel, az életben el nem hiszik róla, hogy beteg.
-És mit mondasz neki kisfiam? Hogy lesz*rt a madár?- csúszott ki a számon.
Ez volt az a pont, ahol a vevő végképp kiesett az objektív szemlélő szerepéből, és fülig szaladt a szája. Na jó, nekem is 🙂
Végül azért sikerült némi segítséggel rendezni a dolgokat, és a romok eltüntetése után, már a jó oldalát néztük a dolognak.
Jöhetett ugyanis velem kiszállítani, amit mindig is nagyon szeretett.
Ilyenkor be nem áll a szája a kocsiban, mesél, véleményt formál, és én nagyon szeretem ezeket a pillanatokat. És persze segít cipekedni is, ami szintén nem jön rosszul, bevallom.
Ahogy elmentünk apukám háza előtt, láttuk hogy kint szerel az udvaron valami szuper masinát. Tudom hogy Barnaszemű másik nagy kedvence ezek a közös szerelések, ezért felajánlottam neki, kiteszem őt ha akarja.
De azért olyan jól esett amikor azt mondta, imád velem jönni, és majd ha végeztünk, akkor vigyem be őt apuhoz.
Szóval végül is jó kis napunk lett a madárkaki révén, mindenesetre kiszállítás közben megálltam a posta előtt, a kezébe nyomtam 500 forintot, hogy most rögtön vegyen egy lottót. Biztos ami biztos 😀
És este maikor J.nek meséltem a dolgokat, eszembe jutott egy másik történet is, amit szintén Barnaszemű produkált, és akkor azért már nagyon nehéz volt a nevetést abbahagyni.
Mert ráadásul a kisfiam már kora kiskorában hihetetlenül tisztaságmániás volt, gondosan tanulmányozta az ételek lejárati idejét, sosem kellett figyelmeztetni a kézmosásra, nagyon tudott vigyázni magára.
Történt hogy kb 10 évesen anyu kisállat kiállításra vitte, ahol a kezébe adtak egy kis krokodilt, amiről fénykép is készült.
Robogott haza, mutatja a fényképet, én lelkendezem, hogy hű, meg há, meg deszuper, mire megszólalt:
-Jah. A köcsög. Belehugyozott a kezembe.
És savanyú fejjel vonult a fürdőbe, kezet mosni. Szappannal, tusfürdővel, samponnal, domesztosszal.
Én viszont a mai napig nem állom meg nevetés nélkül, ha eszembe jut, milyen képet vágott.
Csúnya anya. 😀
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: