Ez volt Barnaszemű kívánsága. Egy kirándulás a közös kedvenc helyünkre, lógás a suliból, és egy pizza a legkedveltebb helyén.
Egy együtt nap. Velem.
Délelőtt nem indultunk túl korán, legyen ez a nap ráérős, sehova sem sietős. Amikor minden csak úgy jön magától.
Az idő egyszerűen lenyűgöző volt, mintha csak Barnaszemű szülinapjára készült volna. 🙂
A hely ahová kirándulni mentünk, nem éppen közeli, majdnem 100 km-t kell autózni hozzá, de szépségével, nyugalmával, különleges miliőjével mindig elvarázsol minket.
Kamaszom természetesen a hosszabb, de sokkal szebb, hegyen-völgyön utat választotta, ahogy tegnap már megjósoltam J.-nek.
Mi pedig ültünk a kocsiban, a nap ezerrel sütött, az autó halkan duruzsolt, a tavasz úgy tombolt odakint, hogy szinte érezni lehetett, Barnaszemű pedig beszélt és beszélt, és be nem állt a szája, a száz kilométeren keresztül.
A kis vágyai, a mindennapi dolgai, az élet nagy kérdései, J. és az összeköltözésünk, a változás hogy család leszünk, a múlt, és a jövő. Egy kamasz világmegváltó álmai.
Imádom. Imádom amiért 16 évesen még nem ciki egy anyával töltött szülinap, imádom ahogy beenged a gondolatai közé.
A humorát, a nagy nevetéseket, a bolondozásokat.
Azt, hogy azt mondta este, köszöni ezt a napot.
J. hazafelé hozott neki egy kis tortát, ( mert a nagyot azt megsütöttem már vasárnap, de el is tűnt rejtélyes körülmények között :)), tettünk rá egy tűzijátékot , és kapta a meglepit is J-től.
Jót mosolyogtunk rajta, mert ahogy J. hazajött, mondtam neki, hogy előbb vacsorázzunk meg, (Barnaszemű már behúzta a pizzát ), aztán jön a köszöntés. Kamaszom viszont nagyon várta, hogy J. köszöntse, úgyhogy vacsora közben kíváncsian sertepertélt a konyhában. Mi pedig fapofával falatoztunk. 🙂
Aztán kikészítettem a tortát, J. az ajándékot, és kihívtuk a konyhába.
Olyan édes volt, ahogy az öröm megjelent az arcán, és ahogy szokás szerint zavarában lógott a nyakamban. 🙂
Merthogy akkor is engem ölelget, ha tulajdonképpen J. az, aki örömöt szerez neki. 🙂 Csak azért 16 éves kamaszként nem egyszerű dolog az ilyen érzelemkimutatás.
Ahhoz már szégyenlős hogy csak úgy megölelgesse, viszont az öröm kifejezése nála az ölelés. Ezért engem ölelget ilyenkor 🙂
Én meg tűröm hogy agyonropogtassa a csontjaimat . 😀
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: