16 év után....Noooormális??

Carpe diem

Nehéz témát választottam mára, még most is vacilálok cseppet, hogy megírjam-e a gondolatokat, amik a napokban foglalkoztatnak. Leginkább a hogyanra keresem a módot, hogyan fogalmazzam meg a mondandómat úgy, hogy ne tűnjön bírálatnak, vagy ítéletnek, mert a gondolatok erősen kapcsolódnak J. anyukájához is, akit J. példásan, mély szívvel, odaadóan szeretett. Én ezt a szeretetet végtelenül… Tovább »

Aki önmagát legyőzi:Hős

Bárhogy is próbálok visszaemlékezni, nem tudom  pontosan felidézni mikor is kezdődött…A nap, a pillanat, amikor Barnaszemű rettegni kezdett a vihartól. Mintha mindig is így lett volna. Jött a nyár, a jó idő, és vele jött a félelem. A villámlástól. Számtalanszor kértem, beszéljen róla, miért fél, mi az ijesztő benne, de azt mondja, ő sem tudja…. Tovább »

Keserédes

Lelkizős volt ez a hétvége J.-vel, olykor majdnem pityergős, olykor könnyesre nevetős. De mindenképp olyan, amire talán örök életünkben emlékezni fogunk. Említettem már, hogy úgy döntöttünk, hogy egy közös cél érdekében, kiadjuk J. kuckóját. Még 3 hetünk van a lakó beköltözéséig, úgyhogy lassan eljött az ideje, hogy kipakoljuk a lakást. Ahonnan J. anno egy bőrönddel,… Tovább »

Itt a kezem..

Mivel még mindig húzódik a nagy téma, amit említettem, ( most épp, a mégiscsak lehet hogy lesz belőle valami, de addig lehet megőszülök szinten tartunk), boncolgassunk hát egy kicsit más témát. A mikor házasodunk, és hogyan témakört:) J. ugye tavaly gyereknapon megkérte a kezemet, és miután megbeszéltem a mamával a dolgot, szerényen rábólintottam a dologra…. Tovább »

Gyűjtögető életmód..

A változás, amit várunk és remélünk, egyik hozadéka, hogy bármennyire is imádtuk a mi kis kuckónkat, J. lakását, úgy döntöttünk, jövő hónaptól kiadjuk albérletbe. J. anno csak egy bőrönddel, némi növénnyel, és egy televízióval költözött, a többi cucca a lakásban marad. Amit most, ki kellene pakolni. Az úgy kb sejtettem már, hogy J. nem az… Tovább »

Elhanyagolt..

Jól elhanyagoltam én az én kis naplócskámat, döbbentem rá ma reggel, egy kedves kis üzenet hatására, ami a postafiókomban landolt. Az igazság az, hogy nagyon is történnek dolgok, sőt kicsit fejre is állt az élet, de annyira nagyon a közepében vagyok még, és annyira nagyon képlékeny még az egész, hogy hogyan is fog záródni a… Tovább »

Múltidéző

Ha már elkezdtem, akkor olvasgatom a régi naplóimat, most pont ott tartok, amikor a házasságom kudarca után, szépen lassan, de újra kiderült az ég. És tudod mit? Nem is hittem volna, milyen erős voltam akkor, és most tök büszke vagyok magamra, így utólag 🙂 Na és a legjobb az egészben, hogy egy csomó olyan sztorit… Tovább »

Közös nevező: Szeretjük Béét

Aki benne van tudja, aki pedig nem, szerintem az is sejti, nem egyszerű dolog a mozaikcsalád. Alapjáraton már két fiatal, egyedülálló összeköltözése is hoz egy csomó olyan meglepetés dolgot, amire senki nem is gondol, amikor elhatározza magát a nagy lépésre. Apró dolgok, pl hogy az egyikük szeret elalvás előtt olvasni, a másik inkább TV-zne, vagy… Tovább »

Jujj, szeret…

Tudom hülye a cím, de én még mindig képes vagyok napról, napra rácsodálkozni arra, hogy J. szeret engem. Pontosan úgy, ahogy arról mindig is álmodtam. A nyáron 3 éve lesz már, hogy találkoztunk, de még mindig képes rám olyan csillogó szemekkel nézni, hogy csak leskelődöm rá némán, és nézem a kis szikrákat benne. Fürdök ebben… Tovább »

Múltidéző

Még akkor szedtem elő az egyik régi naplómat, amikor késett a havonta érkező, és mivel 17 év távlatából már nem emlékeztem pontosan az első jelekre, gondoltam, hátha leírtam pár dolgot. Aztán benne ragadtam. 14 éves koromtól, 30 éves koromig írtam a napjaimat. Volt két év, a házasságom utolsó 2 éve, amit eddig sosem volt erőm… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!