Az a nagy helyzet, hogy délelőttre teljesen kipurcantam, és jót pityeregtem úgy szépen csendesen.
Minekután Barnaszeművel összekaptunk ebéd ügyben. Mert 1 órakor bizony még a fagyott hús vigyorgott a tálban, mivel drága édesanyja, fél 10-ig aludt, aztán meg 11 ig még lustultunk az ágyban.
Ő viszont szeretett volna lemenni a motorját bütykölni, de előtte persze jó lenne ebédelni, mert hát…..kamaszétvágy.
Ebéd meg, jó ha 2-re készen lesz. És akkor hirtelen ott volt, hogy de mosni is kell, meg a lakás, meg a zöldbab, meg még nem zuhanyoztam, és akkor eltörött a mécses, de úgy rendesen.
Pedig csak egyetlen délelőttöt szerettem volna, ami kicsit semmittevős…..
Mert nem értem, hogy a jó büdös francba nincs nekem soha fél órám. De komolyan.
Reggel felkelek, és onnantól csak jönnek, meg jönnek a megoldani váró feladatok.
És közben ott a varrni való póló hetek óta, a lábamon a körömlakk már vállalhatatlanul lenőtt, és ….és…
És hatvanhatodszor is felteszem a kérdést, más hogyan csinálja? És én mit csinálok rosszul?
Mert. Ott van pl a “mindiglegyéljónő” intelem, amit az anyádtól, a legutolsó újságig mindenki beléd sulykol, hogy még véletlenül se kinyúlt macinaci, és zsíros haj, meg ócska póló. Mert az kiábrándító a férfi, számára, és majd jól ki is szeret belőled….
És én igazán igyekszem is basszus, de azért csak összejön hogy még délben is a hálóingként használt pólóban rohangászom, a hajam egy nagy rakás szerencsétlenség, és a lában meg már inkább a jetiéhez hasonlít.
Jó, akkor kicsit önzőre váltok, szombat délelőtt kis pedikűr, arcpakolás, ilyesmi…
És akkor meg ott tartok, hogy 2 kor még nincs ebéd, a padlón a hajszálaim lehetőleg az összes porcicát igyekeznek megkötni, két nap alatt, és a mosogatnivaló szemtelenül kivigyorog a mosogatóból…
Jó akkor takarítok előbb….
De akkor jön Barnaszemű hogy menjek és nézzem meg a legeslegeslegfontosabb videót amit talált, aztán jön hogy délután jó lenne egy picit aludni, mert J. minden hétköznap ötkor kel, és pihennie kéne, de úgy nem hajlandó ha én meg suvickolok közben…
Jó akkor, ők a legfontosabbak…
Aztán telefonál anyám, hogy nem győzi a kertet, és a borsó…meg a zöldbab…
Jó akkor még a kert is.
És aztán hétköznap este felé, amikor épp a vacsorát hozom tető alá, és közben még gyorsan a mosógépet is elindítom, kipakolom a wc papírt, letörlöm a csapot, elpakolom a tiszta ruhát, akkor kinézek az ablakon, és azt látom hogy a szomszéd háztömbből két nő is a kertben napozik, teljes lelki nyugalommal, akkor tényleg minden irigység nélkül, és nem rosszallásból, de komolyan kérdezem:
Hogy a jó büdös francba csinálják????
Te hogy csinálod?
Neked megy a szupernő, szuperanya, szuper munkaerő, szuper konyhatündér, szuper takaritónő szerep? Így egyszerre? Vagy hagyod a francba? Na de melyiket???
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: