Tegnap szabadságon voltam, (véééégre, végre, végree) tehát szerda este könnyelműen nem mosogattam már el, gondoltam, majd másnap délelőtt nyugisan megteszem.
Maradt hát néninemű edényzet a pulton, ráadásul kamaszra rájött a “talán most már kicsit rendet kéne tenni a szobámba” érzés, és a szobájában tartózkodó poharakat, és tányérokat szépen mellékupacolta.
Aztán áll a konyhaajtóban, vigyorog kis gonoszul, és megszólal:
Anya le kellene fényképezni a konyhát, és feltenni a facebookra, hogy lakás eladó!
Néztem rá nagy csúnyán, de aztán hamar megtaláltam a megoldást:
Inkább a szobáddal kellene kezdeni kisfiam!
A szabadság egyébként nagyon jó volt, végre annyit molyoltam egész nap, amennyit akartam. Befejeztem vége a kis polcot a kamrába, kidecoupagoltam, és lelakkoztam.
Kicsit gyomlálgattam, pakolásztam, és egy pár régi képkeretnek is sikerült új belsőt álmodnom.
( Apropó képkeret: Mondtam J.nek , ha összeházasodunk, olyan esküvői képet szeretnék, hogy ő áll, és néz nagy komolyan, én meg ülök mellette, és nézek fel rá nagy áhitatosan…mint amilyen képeket nagyanyáink idején készítettek 😀 Természetesen fekete-fehérben, és majd kirakjuk a nappalink falára. J. szelíden rábólintott, mint B. újabb agyament hülyeségére 🙂 )
A kerti munka viszont meglepő módon gyógyhatással bír rozoga hátamnak, úgyhogy megállapítottam, többet kellene szabadságon lennem, már csak egészségügyi szempontból is. 😀
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: