Kamasz hétmérföldes csizmával kíván battyogni a felnőtt lét felé, aminek következtében ősz hajszálaim egyre csak gyarapodnak.
Kedden lehetett bemenni a papírért a vizsgaközpontba, amivel elindíthatja a jogosítványt.
Erre közli, hogy ok, de ő aznap délután megy a haverjához, mert nagyon nagyon szeretne, és nagyon nagyon jó lenne, és nagyon nagyon fontos lenne, potom 45 km, természetesen motorral…
És aaanya, ugye bejössz velem a papírért, és megcsináltatjuk a jogosítványt rögtön, (amit persze nem kap kézhez, csak a papírt róla, de állítólag azt is elfogadják ideiglenesen)
Kisfiam, most mér akarod hogy anyád teljesen megőszüljön?
Próbálom lebeszélni, de néz rám a nagy szemeivel, úgy mint mikor kicsi volt, és annyiradenagyon szerette volna azt a kisautót.
Sóhajtok, és engedem, mire felragyognak a barna szemek, és úgy áll a motorja mellett, mint aki most szülte, és szerintem 2 centivel a föld felett jár, én meg megint azt érzem, amit első nap az óvodából hazafelé, hogy reggel elvittem egy kisfiút, és délután egy NAGYfiú jött velem haza, akinek voltak SAJÁT élményei.
Dee félútig elkísérlek!- kötöm ki.
Anya tehát ellóg a melóból, és kiakaszt pár autóst, mert hűségesen cammog imádott magzata után a főúton. ( Persze ahol lehetett lehúzódtam, nem akartam én galibát okozni, csak vigyázni rá.)
Aztán eljött a búcsú, én lehúzódtam, ő robogott tovább, néztem utána, még csak láttam, és már csak a szívemet küldtem vele tovább.
Nemsokkal azután hogy hazaértem, jött az sms, odaért 😀
Megnyugodtam, a délután már vidáman telt, J.-vel csavarogtunk egy nagyot, este DVD-ztünk.
Reggel pedig ahogy bekukkantottam a facebookra….felnevettem.
Barnaszeműm egy haverjának bejegyzése várt, hogy milyen szuper volt az éjszakai túra, megjelölve még kamaszom, és a haverja, mint résztvevők.
Hát ezért volt olyan fontos az a jogosítvány, ezért volt olyan fontos hogy menni kell! 🙂
Hazafelé már egyedül jött, felhívott hogy indul, és mire épp elkezdtem volna aggódni, hogy eltelt már egy óra, már hallottam is a motor hangját, ahogy robog a szomszéd utcában. 🙂
És elmesélte a túrát, és amikor végre odadugta a fejét a vállgödrömbe ahogy szokta, akkor egy csapásra kisimultak azok a meggyötört őszülő hajszálaim. 😀