Gyorsan lopok pár percet a reggelből, hogy írjak, bár a sok történést azt hiszem nem fogom tudni mind leírni most.
Sajnos még mindig nem arról szól az életem, amit szeretnék, és lassan annak is eljön az ideje, hogy orvossal konzultáljak az ügyben, mert úgy néz ki, itt a természet nem elég.
Másrészt valahol úgy érzem, nem is csoda…
Mert tegnap az egyik munkahelyemről, rohanva a másikig, kaptam a telefont, hogy gond van a mellékesként végzett melóm egyik ügyfelénél, és miközben épp robogtam a megoldás után, arra gondoltam vigyorogva: olyan sokoldalú vagyok, hogy az lassan már gömb 😀
Egyik munkahely és másik?
Igen ez most a helyzet.
December-januárban fejre állt az életem egyetlen jelenleg stabilnak gondolt pontja, a munka.
Édesanyám úgy döntött, eladja a kis üzletet, amit évek óta vezetgettem. Elfáradt, belefáradt.
Pár hét totális bizonytalanság után, lassan megoldódott a dolog, öcsém és sógornőm látott benne fantáziát, hogy tovább vigyék. (Nekünk sajnos nem volt rá anyagi lehetőségünk, bár sokat rágódtam rajta)
Viszont nekem addigra már bejött egy 4 órás állás, amit megígértem…
Szóval most délelőtt irodában dolgozom, délután üzletet vezetek. Mellette anya vagyok, feleség, háziasszony, gondos gazdi, és ugye építkezünk. És áruljuk a régi kuckónkat.
Reggel 5 kor felkelünk, reggelit készítek, útnak indítom J.-t, aztán Barnaszeműt, közben már megy a mosógép,aztán összerakom a kutyakaját, és indulok ebet ellátni. Aztán haza, gyors fürdés, smink, teregetés,útközben a pékség, és már ott is vagyok, a munkában. Mondjuk az új munkámat nagyon szeretem, halál nyugis, békés, olyan kis belemerülős, egy tündéri főnökkel.
Aztán délben rohanás a kutyához, ( pár napig próbálkoztunk a rozoga kerítés ellenére kint hagyni az udvarban, de harmadnapra a meglátogatta a szomszédot, a konyhában, ebéd közben, szóval most még kennel van, még a kerítés nem lesz készen. 🙂 ), fél óra játék, és már robogok is tovább a másik melóba.
Így viszont szinte nem is eszek egész nap, és inni se sokat, ez viszont nem túl jó babaváró projekt 🙁
Délután intézem a kis üzlet, ügyes bajos dolgait, aztán gyors bevásárlás, főzés, mosogatás, még egy mosás, és közben kutyasétáltatás.
Hétvégén pedig a ház. Lassan profi leszek falvakarásból, rézcső forrasztásból, burkolásból.
Azt nem mondom hogy túl sokáig tart elaludnom esténként.
De.
Azért tudod, minden nehézség ellenére, nem cserélnék én a világon senkivel, és valahogy mégis, olyan kis csendes boldogságban telnek a napok.
Van egy fiam, aki 18 éves korára még mindig állandóan megölelget, aki nem tud úgy elmenni reggel, hogy ne bújna hozzám. Olyan srác, akiről bátran bárki álmodozhat. Kérés nélkül jól tanul, nem csavarog, értelmes, rendes gyerek.
Szombaton vett magának egy oldalkocsis Jawa motort, úgyhogy most 2 méterrel a föld fölött jár éppen. 🙂
Van egy majdnem férjem, aki 4 év óta, még mindig ugyanolyan szerelmes szemekkel nem rám, mint az elején.
Van egy kutyám, aki elvarázsol, megnevettet, akit csak pórázra fogok, ha épp kedvem lenne kigyalogolni a világból, és ő hűségesen követ, még ha nem is érünk el a világ végéig, és sajnos vissza is kell jönni …. 🙂
És lett egy házunk, egy igazi, kertes, CSALÁDI, amiről J. és én is, csak nagyon nagyon merész, titkos álmainkban mertünk álmodozni, és lehet hogy nem a legmodernebb, a legszebb, és a legmenőbb, de nekünk maga a csoda.
És itt a tavasz.
Hát nem boldogság? 🙂