16 év után....Noooormális??

Bizony, díjat kaptam, a kedves “Régiségeknek” blogtól, amit nagyon szépen köszönök. Meglepi volt a javából, mert valahogy úgy vagyok vele, hogy írok, ha épp rám jön a kényszer, de mindig meglep, hogy valakit érdekel is amit összehordok 🙂 Szóval ez a díj, a Liebster Award, ami egy vándordíj, és azt hiszem már tudom is, kinek… Tovább »

Reggel felkeltem a kávé után, nézek ki az ablakon, és látom hogy anyu kapirgál a kertben. ( Mert hogy az ablakaim anyu kertjére néznek éppen) Amúgy hálóingben, halál borzasan kinyitottam az ablakot, és megküldtem egy szerény HAHÓ!-t, a kert felé. Erre szomszéd bácsika kikukucskál a fa mögül, visszaköszön, ( anyám fején hatalmas vigyorral áll a… Tovább »

Lopok fél órát az írásra, de már most tudom, hogy ez miatt el fogok késni…Még jó hogy anyám a főnököm 🙂 Annyi írni való lenne, de az idő…Már nem is írom, mert azt fogjátok mondani, ez a nő mindig rinyál. 🙂 Pedig nem is, csak komolyan nem értem, hogy a jó büdös francba nem elég… Tovább »

Az egyetlen dolog, amiben nem tudok kellően megfontolt, mértéktartó, és józan maradni, az a szeretet, ami Barnaszeműhöz fűz. Végtelenül, mérhetetlenül, arcátlanul, piszkosul büszke vagyok rá, mert nap mint nap sugározza felém a pozitív életérzést, a szeretetet, a “megvan a helyem a világban” érzést. És ehhez nekem tulajdonképpen nem is nagyon kellett mást tennem, csak az… Tovább »

Már megint kapkodós bejegyzés lesz, mert nemsokára jönnek J. testvéréék látogatóba, és szokás szerint, rohanok mint állat, de kezdem megszokni, mert ez két hónapja így megy. A héten szabadságon voltam, azzal a jelszóval, hogy semmi mást nem csinálok, mint dolgozgatok a ház körül. Na az öt napból KÉT délután jött össze nyugiba, a többi…rohanás, kapkodás,… Tovább »

Amikor megismertem J.-t, akkor egy jó nagy csalódáson voltam éppen túl, és tényleg úgy gondoltam, hogy na, akkor én most fejeztem be, egy életre, ezt a szerelem dolgot. Elég volt, nem nekem való… J. elég hamar kinyilvánította, hogy imád, szeret, és “odavan” értem, én viszont nagyon nehezen hagytam a szívemnek, hogy újra érezzen valamit. Féltem… Tovább »

Néha, amikor nagyon fáradt vagyok, elfog azért kicsit a kétség, nem vágtuk-e túl nagy fába a fejszénket, a kerttel, az udvarral, a szőlővel, meg mindennel. Menni fog ez nekünk? Vagy jó lett volna minden így, a kis lakásomban, amit évek hosszú munkájával csinosítgattam, újítgattam, néha megszökve J. kuckójába, hétvégente pihizgetve. Én lassan negyven, J. lassan… Tovább »

Gyorsan írok pár sort, mert a tennivalók úgy elborítanak, hogy még kb 24 óra kellene minden nap 🙂 De….haladunk. Van már adásvételink, úgyhogy kéremszépen, ha minden jól megy a hitel körül, pár hét, és igazi, hamisíthatatlan családi ház tulajdonosok leszünk 🙂 Addig is lelkesen gazolunk, mert hála a bőséges esőzésnek az elmúlt napokban, egyes gaz… Tovább »

Ha azt írom, hogy 2 hete nem volt 10 percem írni, azt fogod mondani, hogy nagyzolok, pedig… Most is csak azért lett tíz percem, mert szóltak hogy csak később jönnek. Az egyik ügyfelem. Az a nagy helyzet, hogy a teljes sztorival még adós maradok, mert még nincs aláírás egy bizonyos papíron, (illetve 9 aláírás, pont… Tovább »

Nézzük a jó kis vasárnap esti műsorunkat, kicsit szomorkásan, csendben, hogy eltelt ez a négy nap, ami végre hozott pihenést is, és a dolgainkban való előrelépést is. ( Mondtam is J.-nek, ha minden hétvége 4 napos lenne, tök jól haladnánk a lakásából való kipakolással, az itthoni takarítás-mosás-főzéssel, és még pihenésre is jutna idő…) Szóval simulunk… Tovább »